Oldal 141 [141]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 139 Márpedig ebben a szenvedéstörténetben, a , vaszjugáni Golgota" történetében nincs helye az őslakosoknak. Mintha mindez a vitathatatlan szenvedés, a saját holttesteiken létrehozott civilizált élet értelmetlenné válna attól, hogy korábban már mások is éltek itt, hogy az elviselhetetlen táj és éghajlat mások természetes közege, az ellenséges tajga pedig mások otthona volt! Úgy tűnhet, hogy ha az őslakosokat is beemelnék az emlékezeti narratívákba, akkor már nem lehetnének ők az első megjelenők, a táj humanizálói, s így szenvedéstörténetük értelmét, jelentőségét veszítené. Pedig látni kell azt is, hogy az őslakosok, jelen esetben az , osztjákok" számára is komoly megrázkódtatás volt a kitelepítések ideje. Mint láttuk, a korábban igen gyéren lakott terület népessége egy évtized alatt nagyságrendekkel nőtt meg. Falvaikat felduzzasztották a betelepítettekkel, temetőikben, vadász- és halászterületeiken falvak épültek, vadászterületeiken kivágták az erdőt, tulajdonképpen felolvadtak a rájuk települő többségi társadalomban. Maguk az , osztjákok" is ebben a veszteségnarratívában élik meg az elmúlt évtizedek történelmét, visszaemlékezéseiket is ez határozza meg. Az hogy a kitelepítések alapvető cezúrát jelentenek a helyi őslakos népek életében, a fentiek alapján még akkor is teljesen érthető, ha tudjuk, hogy a Narümi Határterületen az őslakos népeket nem sújtotta közvetlenül a kitelepítés, őket nem telepítették ki lakóhelyükről. Bár az sem tagadható, hogy a 20. század elején alapvetően minden társadalmi rétegződést nélkülöző társadalmukat -— gyakorlatilag mindenki közülük a szegények vagy a nincstelenek kategóriájába volt sorolható — is megpróbálta a szovjethatalom rétegzett társadalomként értelmezni. Alekszander Tucskov Tomszk megyei szölkupokra vonatkozó elemzésének eredményei egyértelműen alkalmazhatók a terület hanti lakosságára is, így analógiaként ezt az elemzést kívánom bemutatni.*” A rétegződés megállapításában komoly nehézséget okozott, hogy nem voltak stabil kritériumok arra, hogy az államigazgatásban dolgozók egy vadásztársadalomban megtalálják azokat a rétegeket, amiket a paraszttársadalom leírására alkalmasnak tartottak. A parasztoknál alkalmazott szempontok elsősorban a termőföld nagysága, az állatok száma vagy a bérmunkások foglalkoztatása volt. Az őslakos kisnépeknek azonban nem volt földje, csak könnyű eszközeik voltak, így a fenti skála használhatatlannak bizonyult a leírásukra. A déli, eloroszosodott szölkupoknál, akik hasonló életformát folytattak, mint az oroszok, még alkalmazható lett volna a fenti skála, de más területek szölkupjainál, mint pl. a Tim és Ket folyó mentén, már egyáltalán nem. Hasonlóan alkalmazhatatlan volt ez a modell a vaszjugáni hantik leírására is. A 30-as évektől a helyi hatalom felsőbb pártutasításra 373 Az áttekintés A.G. Tucskov elemzésére épül, aki a Tomszk megyei szölkupok példáján keresztül nézte át az őslakos népek kalandját a szovjet statisztikákkal és törvénykezéssel (Tucskov 2008).
