Oldal 127 [127]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ® 125 Ettek ők is mindenfélét. És ő akkor... Az anyja korán meghalt, 43 éves volt. És mindenki, az összes testvére rá maradt. Ő volt a.. — Legidősebb? — Nem ő volt a legidősebb, volt egy nővére is. De ő jobban irányított, vezetett, és akkor ő mindet... Mindenki nála élt. A legkisebbet teljesen ők iskolázták, apával közösen. A családtól elvitték, ápolónő lett. Nehéz volt. Beteg volt mindig. — Ôket is a harmincas években telepítették ide? - Igen. Anyát melyik évben telepítették ide a családjával? Mikor? — Mi? - Anyát. Mikor telepítették ide anyát? — Micsoda? Melyik évben telepítették ide? — Ugyanabban. - Ugyanabban, ugye? 31-ben. Röviden, 34 óta laknak itt." — Őket az Altájból hozták. - Igen, az Altájból. — Minket meg az Omszki megyéből. - Röviden, mindenhonnan telepítették ide őket. Mesélte, hogy kiszállították őket, az uszály kikötött, aludtak, kiszállították őket, és mentek is tovább. Ahogy akartok, éljetek. Semmi nem volt. — Minket kitelepítettek. . . - Ahogy kitelepítették őket, ő is elmesélte. — Minket kitelepítettek... kitettek Szrédnyij Vaszjugán mellett. Boriszovkában. Őket meg Tevriz mellett tették ki, ott volt egy Nejgolstat nevű falu.?? Őket oda telepítették. - Ja. Német falu volt. Azt mondja, gyakorlatilag kidobták őket. Az égvilágon semmi nem volt. Se fejsze, semmi. Az anyja egyedül volt velük. Gyerekek, szúnyogok, a gyerekek kicsik voltak. Sátrat csináltak. Borzalom volt, mondta. Borzalom. ??? - És hogy tudtak életben maradni? - És látod, látod, csak életben maradtak. Képzeld el, olyan éhesen, alulöltözötten, és ilyen sokáig élnek. Ilyen edzettek voltak. A mostani generációt nem lehet vele összevetni, ugye?! Szörnyű. 351 A róla megjelent újságcikk szerint 1935-ben kerültek csak Novüj Vaszjugánba. 352 Tevriz (Novüj Tevriz) ma is létező település a Vaszjugán folyása mellett, Novüj és Szrédnyij Vaszjugán közt. Nejgolstat Tevriztől körülbelül 10 kilométerre volt a folyón felfelé, kitelepítettek települése volt, hamar megszüntették. 53 Szörnyű idők voltak. Rettenetesen éheztünk, sokan meghaltak." Idézet a vele készült rövid interjúból, Szévernaja Pravda, 1993. június 25. 2. o. 354 Ljudmilla Alekszandrovna szavai összhangban vannak az édesanyjával készül rövid interjú gondolataival: , De az emberek mégis mindenütt csodálatosak voltak, ahogy tudták, segítették egymást. És hogy tudtak dolgozni! Tudtak és szerettek dolgozni. És ez segített nekik túlélni." Uo.
