Oldal 120 [120]
OCR
118 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE - No, beszélj akkor a házasságról! — Mi? - A házasságról! Melyik évben házasodtál? [mindketten nevetnek] — 1945. december 31-én volt a lakodalmunk, akkor házasodtam. És igen, jöttek a gyerekek. - Hányan voltak? - Négy lány. - Négy lányunk született, és mind a négy él még, én meg most eltartott vagyok. - Miért mondod, hogy eltartott vagy, hiszen van nyugdíjad! - A parancsnokság gúnyt űzött belőlünk. [hosszú csönd] Elsősorban úgy tett csúfot velünk, hogy nem engedte meg, hogy bárhová elutazzunk. Elengedhetetlen volt, hogy engedélyt kérjünk. És még akkor is... volt egy eset... kellett mennem a zárszámadással, bementem a parancsnokságra, és: , Nem engedjük meg magának, hogy utazzon". Volt egy másik eset is, megengedték, hogy elmenjek, adtak igazolást is, amivel elmentem a reptérre, hogy vegyek egy repülőjegyet — akkorra már repülni is lehetett —, de bejött a rendőrség egy dolgozója, és azt mondta: , A papírjait". , Mi van, nem ismer engem? Milyen dokumentumot kér, hiszen maguk adták nekem." , A rendőrfőnök parancsa az, hogy elvegyem az igazolványait." Átadtam az iratokat, azt mondta, egyelőre sehova ne utazzak el. Átadtam a dokumentumaimat, fogtam a bőröndöm, és elmentem haza. Mondom a feleségemnek, hogy így és így volt. Elmentem a céghez, akkor már a költségvetési üzemben dolgoztam, mondtam, hogy így és úgy, a parancsnok nem engedélyezi. Ülök egy napot, ülök kettőt, a harmadik napon hívatnak, hogy , Vegye fel az iratait, és utazzon el. El fogja kísérni az egyik munkatársunk, egy rendőr." És tényleg, másnap elmentem, vettem jegyet, és látom, hogy bejön egy rendőr, és tényleg vesz ő is egy másik jegyet. És közösen utaztunk el. Akkor már Tomszkba mentem a jelentéssel. Megérkeztünk Tomszkba, elhelyezkedtünk a szállodában, másnap reggel pedig mondja, hogy menjek csak, menjek azért, amiért jöttem, tegyem a dolgomat. Én elmentem, megcsináltattam az igazolást, hogy megérkeztem Tomszkba, és mentem dolgozni. Eltelt egy nap, eltelt a másik, de egyáltalán nem láttam azt a rendőrt, aki elkísért. Kérdeztem a szálloda adminisztrátorától, hogy volt itt egy ilyen és ilyen, elment vagy még itt van? Akkor mondta, hogy még tegnap elutazott. Kérdeztem, hogy akkor mihez kezdjek, mit fogok csinálni? , Hát, én ezt nem tudom." Úgyhogy ő hazautazott, én megcsináltam a munkámat, és ugyancsak hazautaztam. Ilyesmik gyakran történtek. Régen telente, a repülőkig, amíg nem volt légi közlekedés a Vaszjugánon, Kolpasevóig lovon mentem el a jelentéssel, vagy Kargaszokba mentem el a jelentéssel. És bemész a Novoszibirszki megye Kujbisev nevű városában járt tanfolyamokra, amely ténylegesen ,kisvaros” volt. Emlékezetében a két Kujbisev települes összemosödhatott, ezert emlitette, hogy Kujbisevnek korábban Szamara volt a neve.
