OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA + 115 feketeribizli is. Tésztát tehát a lisztből, valamilyen tésztát a lisztből, vízből és a bogyókból csináltunk, csináltunk valami ételt, és akkor ezt ettük. És [csönd] hát, szúnyog az volt elég. Úgy-ahogy télig eléldegéltünk, és akkor télen már a házban... Emlékszem, a házban volt az a két kemence, azokat is valahogyan agyagból raktuk. És ott kezdtünk el sütni. Sütöttünk a kemencében, parázson, valahogy csinálták ezeket az asszonyok, amikkel táplálkoztunk. No és a parancsnok, a parancsnok és a falunak a sztarosztája felügyeltek a rendre. A faluból, a falvakból — volt három falu, mert egy mellékfolyója volt ott a Vaszjugánnak, 8 és emellett a mellékfolyó mellett állt három falu — és egyik faluból a másikba nem... nem engedték meg, hogy átmenjünk. Csak a parancsnok vagy a sztaroszta engedélyével. Bár a sztaroszta nem nagyon avatkozott ilyenbe, efölött a parancsnok gyakorolt hatalmat. Ha valahova menni kellett, távolabbra kellett menni, akkor csak a parancsnok engedélyével tehetted. Télen ingyen etettek minket... És az első nyáron végig így, ingyen etettek minket ezzel a liszttel, darával és sóval. Mást semmit nem adtak. És ekkor ingyen is dolgoztunk. Nappal valami közösségi munkát csináltunk, míg a gyerekek meg az asszonyok valami háztartási munkával foglalkoztak. De télen már elkezdtek fizetni a munkáért. Télen a nők és a gyerekek a saját házukban dolgoztak, zsindelyt hantottak vakolatnak.*** A férfiak pedig az építkezéseken dolgoztak, közösségi házakat, például iskolát építettek, boltokat építettek, fészereket építettek, hogy télire valamit meg lehessen őrizni. És azért, amit csináltak a gyerekek és az asszonyok, zsindelyt hántottak, ezért fizettek, és a férfiaknak, akik kint dolgoztak az építkezésen, szintén fizettek. És ekkortól kezdve az élelmiszereket már pénzért vettük meg. És ebben a parancsnokságban gyakran megjelentek, gyakran jöttek ellenőrzésre, hogy élünk-e, halunk-e, és hogy senki nem menekült-e el. Elsősorban a parancsnok felelt azért, hogy senki ne szökjön el. És mit is mondjak még. Így éltünk mi. Az apámat télen fogták, és elvitték dolgozni a parancsnokságra. Ez a parancsnokság nagyon szigorú parancsnokság volt, eleinte Szrédnyij Vaszjugánhoz tartozott. A mi falunk, Boriszovka, Szrédnyij Vaszjugántól tizennyolc kilométerre feküdt. Boriszovkától Szrédnyij Vaszjugánig [tizennyolc kilométer volt]. Az apámat télen elvitték a parancsnokságra dolgozni, tavasszal pedig a családunkat is áttelepítették Szrédnyij Vaszjugánba. Ott éltünk két évet. Aztán elkezdtek minket áttelepítgetni. Az apámat hol ebbe a parancsnokságba küldték dolgozni, hol abba, bolti eladónak a településekre, úgyhogy 1931-től 1934-ig ötször telepítettek át minket. És ötödszörre már, 1934 őszén ide telepítettek minket, Novüj Vaszjugánba, és azóta itt, Novüj Vaszjugánban élünk 1934-től kezdve. Itt is fogunk elhervadni. [hosszabb csönd] 335 Feltehetően a Jagom Jah folyócskára utal, amelyek torkolata mellett állt három faluja a kitelepítetteknek: Boriszovka, Oszinovo, Sztyepanovka. 334 Belül fakéreggel borították be a veremházakat, hogy valamelyest otthonossá tegyék.