Oldal 103 [103]
OCR
A KITELEPÍTETTEK FOLYÓJA ? 101 A gazdasägi-integräciös c&lok elsödlegessege azzal leplezhetö le legkönnyebben, hogy a kitelepitetteket mindig oda és akkora számban telepítették, ahova és amekkora számban szükség volt rájuk. Például 1930-ban a száműzöttek jelentős részét a tervezett Tomszk-Jenyiszejszk-vasút építésének tervezett területére vitték, ám időközben a projektet elvetették. Ennek a félretervezésnek köszönhetően sok ember meghalt, a többieket pedig újra át kellett telepíteni , hasznosabb" helyekre. A munkaerőt Szibériában elsősorban gyárakban, bányákban és erdőfeldolgozásban használták fel. A Narümi Határterületen, amely az egyik legnagyobb , kitelepítési projekt" volt, hiszen az összes kitelepített 10—1596-át ide száműzték, a legfontosabb gazdasági projektek — komoly ipar hiányában — a mezőgazdaság fellendítése, a háziipari/könnyűipari termelés, az erdőgazdaság és a halászat voltak. A régióban a mezőgazdaság volt a fő feladata négy parancsnokságnak, azon belül 55 700 főnek, míg a fakitermelés és a háziipar vált tíz parancsnokság és 160200 fő meghatározó profiljává. Ez a gazdasági szerkezet azonban kudarcra volt ítélve. A területen az erdő és a mocsár a terület 97%-ät tette ki, és mindössze a föld 0,396-a számított korábban is mezőgazdasági területnek. A területen a klimatikus viszonyok sem segítették a mezőgazdaság fejlesztését. A kitelepítések kezdetekor hiányoztak a mezőgazdasági gépek, nem volt megoldva a teherszállítás kérdése sem. Tragikus volt a lovak állapota is a kevés kaszáló és a takarmányhiány miatt. A munkaállatok állományának negyede elpusztult az első évben, és amegmaradtaknak is csak a fele volt munkaképes. A gazdaságok vezetői is komoly károkat okoztak a megfelelő helyismeret hiánya miatt: 1932 tavaszán a helyben szokásosnál korábban vetettek, a hideg idő miatt viszont pedig szinte egyáltalán nem kelt ki a vetés. A terület gazdaságai tehát sorra elmaradtak a kitűzött tervektől, így a korábbi elképzelésektől eltérően egyáltalán nem tudott mezőgazdasági termények tekintetében önállóvá válni a Narümi Határterület. Mindenütt, de főleg az északi járásokban állami dotációra szorultak, ami viszont komoly feszültségeket okozott a kitelepítettek szövetkezetei" és a korábban is itt élők dotációt nem kapó szövetkezetei?" között. Ezek a kolhozok önmagukban életképtelenek voltak, amit az is bizonyít, hogy amint 1938-ban elvették a gazdasági kérdések befolyásolásának lehetőségét a támogatásokat korábban kijáró NKVD-től, a kitelepítettek szövetkezetei szinte mind tönkre is mentek. Hasonlóan sikertelen volt az erdőkitermelés iparág is, ahol ugyancsak a tervezett mennyiség felét sikerült megtermelni. Sőt, a termelés folyamatosan csökkent, mert míg az első években a legkönnyebben kitermelhető területeken dolgoztak, addig a későbbieken egyre nehezebb, egyre rosszabbul megközelíthető, tehát egyre kisebb termelékenységet biztosító területeken kellett küszködniük. Ugyan néhány tucat halászati szövetkezet is megalapí300 Ezeket artyelnak nevezték. 301 Ezeket pedig kolhoznak nevezték.
