Oldal 102 [102]
OCR
100 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE lakossäg 47,5%-a volt csak férfi, és csak alig több mint a lakosok fele volt munkaképes korban. 1939-ben pedig a 16—60 év közöttiek aránya a , nagy terror" után, amely elsősorban a munkaképes férfiakat érintette, már nem is érte el a 4899-ot sem. Ez azt jelenti, hogy a potenciális eltartottak száma magasabb volt, mint a munkaképesnek számítóké. Amennyiben a kitelepítéseknek tényleg az volt a célja, hogy , a kulákokat munka által neveljék át", akkor ez összeegyeztethetetlen volt ezzel a gyakorlattal, hiszen alapvetően nem a nők és az öregek, gyerekek átnevelése lett volna a cél. Ilyen körülmények között azonban a család életben maradása a nők és a gyerekek munkavállalásától függött, tehát nagyarányúvá vált a női és a gyermekmunka. A falvakba kitelepített férfiakat az első időktől kezdve az erdőben dolgoztatták, kötelező munkán kellett részt venniük, teljesíteniük kellett a rájuk kirótt tervgazdasági feladatokat. Az élelmiszer-ellátásukat nem tudták biztosítani, gyakorlatilag éheztek. 1931-ben a családoknak mindössze harmada élt elfogadható viszonyok közt. A rossz körülmények miatt járványok jelentek meg, elsősorban a kiütéses- és a hastífusz, a himlő és a skorbut. A Közép-Vaszjugáni parancsnokság területén a lakosság 30%-a volt skorbuttal fertőzött.95 Fontos következménye volt az első évek nehézségeinek, hogy a gyerekeiknek ételt félretevő, megfeszítetten dolgozni köteles felnőttek halála miatt rohamosan nőtt az árvák száma, még úgy is, hogy az 1931-ben igazolhatóan meghaltak 8099-a kisgyermek, csecsemő volt.?" Rengeteg gyermek került árvaházakba, a harmincas évek közepéig a Narümi Határterület területén tizenhatot kellett megnyitni, és ezekben 1937-ben összesen 3300 árva élt. Az árvaházak rendkívül elhanyagoltak voltak, igen nehéz körülmények között kellett túlélniük a gyerekeknek. Sok ház valójában veremház volt, és már jobbnak számított, ha egy kis faházban rendezkedhettek be. Ezekben a házakban hihetetlen túlzsúfoltságban éltek a gyerekek, volt olyan otthon is, ahol egy gyerekre mindössze 0,25 m terület jutott. Az otthonok felszereltsége is hiányos volt. 1933-ban a Kargaszoki járásban 825 gyerek élt gyerekotthonokban. Erre a 825 gyermekre 323 kabát, 195 pár téli cipő, valamint 302 pár nyári cipő jutott. Emiatt egymást váltva, körforgó rendszerben jártak csak iskolába, közösen használva a lábbeliket és kabátokat. Az étkeztetés is megoldatlan volt. Ahol a gondozók kevésbé voltak leleményesek, és maguk kevés élelmet tudtak beszerezni, begyűjteni, ott szinte éheztek, és gyakran napokig étel nélkül maradtak." A Vaszjugán melletti gyerekotthonok éppen ezért gyakran visszatérő motívumai a kitelepítésekről szóló regényeknek, elbeszéléseknek is.?? 296 Maksejev 1997: 18. 27 Kraszilnyikov 2002: 215. 2% Maksejev 2007: 103. 299 A szibériai szerzők kifejezetten a gyerekotthonok világáról szóló antológiája A Vaszjugán gyermekei c. kötet, melyet N. I. Dolgin és a gyermekotthonban felnőtt Venjamin Kolühalov szerkesztett (Dolgin — Klithalov 2018).
