Oldal 96 [96]
OCR
94 s EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE vonni a tervbe. A cél az volt, hogy a kitelepítettek falvait, amelyek lakossága kizárólag parasztokból állt, tarkává tegyék.?9 Az eredeti tervek szerint kétmillió ember kitelepítése volt a cél, amelynek felét Nyugat-Szibériába, másik felét pedig Kazahsztánba tervezték vinni. A központ és a helyi hatalom folyamatos alkudozása a számokról, valamint a logisztikai hiányosságok miatt Nyugat-Szibériába ténylegesen 132000 embert telepitettek.270 Az egyeztetések még javában zajlottak, amikor áprilisban már elindították az első egységeket. Ekkorra még nem voltak anyagi források sem az akció mellé rendelve, emiatt egy hónapot késtek, ráadásul e források igen szerények voltak. A kitelepítések helyi levezénylő szervei nem értettek egyet azzal, hogy a köztörvényeseket a korábbi kitelepítések parasztjaival összekeverjék, ezért a tomszki megye legészakibb teriiletére, az akkori Alekszandrovo-Vahi járásba irányították az — akkori nevén - , új kontingenst", amit ki is neveztek büntetéterületnek.?’! Ehhez az időszakhoz és ehhez a területhez kapcsolódik a kitelepítések egyik legdrámaibb eseménysorozata. 1933 áprilisának végén Moszkvából és Leningrádból indítottak útnak a Narümi Határterület felé , osztályidegeneket" és köztörvényeseket. Tomszkból uszályokon vitték őket, két csapatban. Az Alekszandrovói járásban, a Nazino faluval szemközti apró szigetre vitték a szállítmányt azzal a céllal, hogy széttelepítik őket a Nazino folyó mellett, a tajgában kijelölt leendő településekre. Az első csapat május 18-án, a második május 26-án érkezett meg. A mögöttük levő háromhetes út, az élelem csaknem teljes hiánya, valamint a már a kompon is fosztogatásokba kezdő, köztörvényesekből álló bandák terrorja miatt teljesen kiéhezett, kimerült emberek érkeztek a szigetre. Itt azonban nem volt semmi, sem élelem, sem pedig bármiféle szállás. Már az első napon káosz volt, már ekkor elkezdődtek a gyilkosságok, a fosztogatások, és egyre többen haltak meg az erőszaktól, a hidegtől — a megérkezésük utáni napon leesett a hó - és az éhségtől. Sokan a hideg ellen rakott tábortüzek mellett égtek meg elevenen, mert nem volt erejük felkelni. Ételt, rozslisztet csak a negyedik napon kaptak, amit sokan nyersen, lisztként kezdték el enni, ettől azonban rengetegen egyszerűen megfulladtak. Mások a visszaemlékezések szerint a sapkájukban keverték el a lisztet folyóvízzel, és azt ették. Rövidesen felütötte fejét a kannibalizmus is. A szigetet bandák uralták, akik vadásztak mindenkire, akinek magával hozott pénze, használható ruhája, esetleg aranyfoga volt.7? A kialakult helyzetet a helyi parancsnokok is borzasztónak látták, amiről jelentéseket is küldtek. A problémákat a megyei OGPU és a regionális SZIBLAG is igyekezett kicsinyíteni, elkenni, bár maguk is hoztak bün269 Kraszilnyikov 2002. 270 Uo. 271 Uo. 22 Uo.
