Oldal 88 [88]
OCR
86 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE a száműzetés sorsára juthattak, 1930-ban pedig megkezdődtek az osztály- és etnikai alapú kitelepítések. A sztálini kitelepítések történetének megértéséhez ismernünk kell a „kuläktalanitäs” politikáját. Ennek célja a kulákság mint osztály eltüntetése, felszámolása volt. A hátterében azonban a politikai mellett komoly gazdasági célok is meghúzódtak. Egyrészt a NEP bukása, a , nagy áttörés" új gazdaságpolitikai célokhoz vezetett: elkezdődött a mezőgazdaság teljes kollektivizálása.?? Másrészt a 20-as évek nagy építkezéseihez, az erőltetett iparosításhoz szükség volt az ingyenes rabmunkára."9 Az erőszakos iparosítás logikája szerint teljesen át kellett csoportosítani az anyagi és ahumán erőforrásokat a mezőgazdaságból az iparba."! Mindennek a megoldásához a szovjet állam szerint a kötelező kollektivizáláson és a kuláktalanításon keresztül vezethetett az út. A kuláktalanítás során a szovjet politika kriminalizálta nemcsak a kereskedelmi-vállalkozói gyakorlatot, hanem gyakorlatilag minden olyan társadalmi-gazdasági tevékenységet, ami önszabályozó, az államtól független volt. Ezt a réteget tartotta a szovjet felső vezetés a gabbonahiány, a magas gabonaárak és általában a mezőgazdaságban kialakult krízis elsőszámú okának. Az, hogy kit tituláltak kuláknak, nem volt központilag pontosan meghatározva, erősen függött a helyi gyakorlattól és az adott terület számára előirányzott irányszámtól.:? Ha a gyakorlatot tekintjük át, azt látjuk, hogy a kulákká nyilvánítás erősen függött a kulákká nyilvánítottak által birtokolt föld nagyságától és az egy háztartásban élők, valamint az ebben a háztartásban, gazdaságban dolgozók számától is. Ha azonban megnézzük a statisztikákban az imént említett változókat, akkor az a kép rajzolódik ki, hogy a kulákok túlnyomó többségben nem feltétlenül a falu társadalmának leggazdagabb részét tették ki. A kulákok háztartásában általában többen éltek és dolgoztak, mint a falusi átlag. Ez a réteg a birtokolt földterület alapján nagy többségében nem a vagyonos réteghez, hanem a paraszti középosztályhoz tartozott. Átlagosan 7.9 gyeszjatyina (1 gyeszjatyina — 1,0925 ha, tehát összesen 8,64 haj) területtel rendelkeztek, és a többségüknek, a 65,890-uknak 4-7 gyeszjatyina (4,35-7,65 ha) között volt a földbirtoka. A gazdasági célokkal tartott állatok, a lovak és marhák számának átlaga is a középparaszti osztály átlagának felelt meg. Vagyis az egy háztartásban élők, az ott dolgozók száma, a szántóterület nagysága, valamint a munka- és tejhaszon állatok száma alapján a kuláknak nyilvánítottak kétharmada volt középparaszt, és csak harmada számított tenylegesen vagyonosnak.?* 239 Font - Krausz - Niederhauser - Szväk 1997: 502-504; Heller - Nyekrics 2003: 193-199; Hughes 2003. 240 Mongolina 1995; 2007. 24 Trenyin 2007a: 22-23. 242 Heller — Nyekrics 2003: 221. 243 Kraszilnyikov 2010: 10-15.
