Oldal 68 [68]
OCR
66 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE Az orosz kutatások alapvetően történeti érdeklődésűek voltak, az egyik legfontosabb kérdése az etnogenezis, a kulturális tipológia és az etnohistória volt, azon belül is a távolabbi történeti korszakokra koncentrált, hiszen érthető okokból az etnikus konfliktusok kérdése nem kerülhetett a szovjet tanulmányok gyújtópontjába. Ezzel szemben a nyugati kutatások kiemelten foglalkoztak a jelen társadalmi-kulturális kérdéseivel, a társadalmi letnikus, hatalmi, gender-) konfliktusokkal. Kiváló példa a két megközelítésmód közötti különbségekre az etnikus identitás kérdése. A nyugati kutatók ebben az emberek öndefiníciójára helyezték a hangsúlyt, az oroszok azonban azokra a történelmi folyamatokra, amelyek az egyes — hozzávetőlegesen állandónak gondolt - etnoszokat kialakították. Erről tanúskodik az a vita is, amely Anderson könyve kapcsán keletkezett, és amelyben egy vezető orosz kutató olyan vehemenciával foglalt állást, hogy egyenesen a külföldi kutató örökös kitiltását tartotta szükségesnek.!5 Míg az oroszországi kutatások az anyagi és a szellemi kultúra szétválaszthatóságában, addig a nyugati kutatások a kultúra egységében gondolkodtak. Az orosz kutatások alapkategóriája az etnosz, a nép vagy annak egy-egy területi csoportja volt, míg a nyugatiak inkább területileg határolták körül kutatásuk tárgyát, akár nagyobb egységekről, akár egy-egy faluról volt szó. Az oroszországi kutatók az őslakosok kultúrájáról már terepmunkáik idején lehántották a rájuk ragadt , összorosz" kulturális réteget, míg a nyugatiak egységesen kezelték a vizsgált népek kultúráját, ám nem feltétlenül ismerték fel benne az általánosan jellemző elemeket. A szovjet-orosz kutatók érdeklődése egyértelműen az úgynevezett őslakos népekre irányult, a nyugatiaké inkább a teljes népességre, még akkor is, ha azon belül - annak kapcsolatrendszerében - az őslakosok álltak a fókuszban. Az oroszországi kutatásokra — döntően - az egyelméletűség volt a jellemző, hiszen az elvárt viszonyítási rendszer a kilencvenes évek közepéig egyértelműen az , etnosz-elmélet" volt, míg a nyugati kutatásokra — minden divathullám ellenére is — az elméleti sokszínűség. A nyugati Szibéria-irodalmat Dmitrij Funk így jellemzi kiváló összefoglalójában: , Ma a legnagyobb figyelmet kivívó témák a következők: az őslakos népek lehetőségei az állam, valamint az üzleti szféra keretei között; a nemzetiségi politika és az erőforrások felhasználása; az erőltetett migráció; a társadalmi hatástanulmányok (laz orosz irodalomban »néprajzi szakértés 99]; a modernizáció és a kulturális és társadalmi adaptáció új formái; a hagyományos társadalmi struktúrák a jelenkori helyi hatalmi keretek között; az oktatás (még pontosabban a nomád iskolák és az őslakos nyelvek revitalizációjának módszerei); a gender; a család; a kapcsolatrendszer az emberek és az új technológiák, az emberek és az állatok, az emberek és a természetfeletti lények között; a samanizmus; az új vallási gyakorlatok és a folklórhagyományok. A kutatói érdeklődés 18 A vitához lásd: Anderson, D. 1998; Vahtyin 2000; Helimskij 2001. 19 Ehhez lásd: Funk 2016.
