OCR
AZ ÉN FOLYÓM " 61 szönhetően úgy vélték, hogy én valójában többet tudok az ő múltjukról, mint ők maguk, és mivel ezt a tudást fontosnak tartották, a dolog vitathatatlanul kedvező státuszt, tekintélyt biztosított a számomra. Az oroszokkal való kapcsolatom kialakulásában egyrészt az Ozernojéval kapcsolatban álló oroszoknak volt fontos szerepe, másrészt pedig annak, jelentem meg a helyben olvasott sajtóban, illetve a helyi tévében is felbukkantam. Míg az első a zemlják (3emnax), a , földi" szerepét, addig a második, vagyis a sajtónyilvánosság, a meghatározott szerepleosztású beszédhelyzetek — az elsőtől nem függetlenül — a tanító szerepét kínálta fel számomra. Az oroszok egy része számára én lettem az, aki náluk jobban ismerem az ő szomszédjaikat. Erre a szerepre tévéinterjúmban magam is reagáltam, elmondva, hogy mennyire ellentmondásos számomra az a helyzet, hogy messziről jött emberként a közöttük élő emberekről kell hogy beszéljek nekik. Volt, aki ezt úgy értelmezte, hogy szükségesnek érezte a nagyobb nyitottságot (, elszégyelltem magam, hogy mi nem ismerjük őket"), de még többen voltak azok, akik meg akartak győzni, hogy én rosszul ismerem a hantikat, és ők nem olyanok, amilyennek én látom, láttatom őket, hanem alkoholisták, koszosak és lusták. Terepen való mozgásomat, otthonosságomat erősen befolyásolta az is, hogy magam is posztszocialista térségből érkeztem, a hajdani szocialista tábort képviseltem a számukra. A közösnek feltételezett történelmi tapasztalatok, a népek közötti barátságba vetett hit és az a bizonyosság, hogy Magyarországról nézve a Szovjetunió szerepe kizárólag pozitív lehet, közös platformra állított minket. Rengeteg váratlan és meglepő segítséget kaptam. Volt, amikor a reptéren dolgozó diszpécser kísért fel ingyen a helyi közlekedésű repülőgépre, mert az édesapja Magyarországon szolgált. Kórházba kerülve pedig ingyen kaptam kizárólag orosz állampolgároknak járó egészségbiztosítási kártyát, miután a gazdasági iroda vezetőjével hosszasan beszélgettünk az ő balatoni nyaralásairól. Ez a kártya ingyenes kezelést biztosított számomra. Beszélgetéseinkben állandóan előjöttek az utalások a második világháborúra, ahol is ,ők felszabadították országunkat a fasizmus igája alól", de még az 1956-os szereplésüket is nyilvánvaló segítségként! értelmezték. A járás emlékezetpolitikájában fontos szerepet játszó kargaszoki értelmiség megis bízott azzal, hogy keressem fel két vaszjugáni hanti katona sírját, akik Magyarországon haltak meg.!§2 Az egyetlen pillanat, amikor a történelmi sorsközösség gondolata 181 Ritka volt az az eset, amikor valaki nem így értelmezte az akkori szovjet szerepvállalást. Ugyanakkor előfordult az is, hogy egy orosz férfi, mikor megtudta, hogy én is abban a társaságban vagyok, megkeresett, és bocsánatot kért tőlem 1956-ért. 182 Egy testvérpár, Vaszilij és Pável Szpiridonovics Pernjangin egymástól bő száz kilométerre, a Somogy megyei Táskán, illetve a Fejér megyei Pátkán esett el, ráadásul ugyanazon a napon, 1945. február 2-án (https:/obd-memorial.ru/html/]. Sorsukra unokaöccsük kérdezett rá, aki megkért, hogy sírjukról vigyek magammal fényképet. A pontos adatokat