Oldal 62 [62]
OCR
60 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE ként anorákot hordtam, hiszen Oroszországban a katonaságot a férfiassággal, a hazaszeretettel asszociálják, és a katonai ruha viselése ezeket az értékeket közvetítette feléjük. Ugyanakkor a helybeli oroszok reakcióiból vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a hantik iránti szolidaritásom, (túljalkalmazkodásom egyértelmű jeleként értelmezték azt, hogy a faluban járva gyakran, eleinte szinte kizárólagosan, magam is a hantik által viselt jellegzetes lábbelit, a cserkit!”? hordtam. Ennek ugyanakkor — tudtommal - a hantik nem tulajdonítottak ilyen jelentőséget, sokkal inkább úgy értelmezték, hogy elfogadtam a helyi racionalitásokat, vagyis a cserki viselése az otthonosságomat jelezte számukra. Jelentőséget tulajdonítottak viszont annak, hogy télen nem sálat hordtam, hanem kendőt tekertem a nyakam köré. Ezt rengetegen szóvá tették, volt, aki ajándékozott is nekem egy sálat, azt gondolván, hogy azért nem hordok azt, mert nincsen. A hantik ugyanakkor felidézték, hogy régen a hanti férfiak is hordtak a fejükön kendőt, és ezzel kapcsolták össze a nyakam körüli kendőt, ebben is a hantikhoz való szoros kötődésemet látva. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy a viselkedésünk közötti különbségeket maguk a hantik is gyakran a civilizált—civilizálatlan fogalmainak keretében ertelmeztek. 1998-99-es terepmunkám vége felé házigazdám jó reggelt kívänva ébresztett fel. Felesége és lánya igen kinevették, mondván, hogy ,, ha még egy kicsit együtt maradtok, a végére te is egészen civilizált leszel". Az idegenség kezelésének elsődleges módja megfelelő szerep találása, amelyet a kutató és a kutatott is el tud fogadni, és amely lehetővé is teszi a sikeres terepmunkát. A hantik között — a családban betöltött, korábban tárgyalt szerepem mellett — elsősorban tanuló voltam. Köszönhető ez annak, hogy első terepmunkáimon valóban hallgatóként vettem részt, és ezt a szerepemet konzerválta az a vélemény is, amely szerint tereomunkám fő célja a nyelv megismerése lett volna. A tanuló szerepébe beleillett állandó kérdezősködésem is, sőt tapasztalatlanságom is a helyi viszonyokban. Mivel mind a táj, mind az ottani munkák idegenek voltak számomra, járatlanságomat a nevetségességtől ez a szerep tudta megmenteni. Amint rájöttek arra, hogy én valamit nem ismerhetek, általában készségesen elmagyarázták azt. Vagyis ez a szerep lehetővé és értelmezhetővé tette számukra mind az idegenségemet, mind pedig a munkámat, aminek kiváló körülményeket biztosított. Később, folyamatosan kiöregedvén ebből a szerepből, egyre gyakrabban hivatkoztak rám , professzorként", aki a gyakorlati életben ugyan nem működik hibátlanul, viszont olyan, másféle tudása van, ami esetleg nekik nincsen meg. Ezt a szerepet erősítette az is, amikor oroszul megjelent könyvem" példányaival érkeztem meg közéjük. A benne feldolgozott történeti néprajzi anyagnak kö179 Kalucsnira varrt durva vászonból készült téli lábbeli, amely a kalucsni aljának köszönhetően nem ázik át, a vászon felsőrésznek köszönhetően kellően rugalmas, kényelmes viselet síeléshez, erdei gyalogláshoz. Kialakítása a hantik korábbi csizmáira emlékeztet, ahol az alj szőrével kifele fordított bőrből, a felsőrész pedig posztóból készült. 180 Nagy Z. 2011b.
