Oldal 59 [59]
OCR
AZ ÉN FOLYOM ? 57 is elhunyt, meglehetősen felkavaró körülmények között."" A rokonok szerint erős akaratú első felesége nem engedte, hogy bárki mellett kikössön. Házigazdám tehát újra egyedül volt, egészsége is erősen megromlott, sokkal kevésbé tudott elkísérni bárhova is. A tajgába tartó útjaimra se kísért el, és nem csak a faluban szegődött sokkal ritkábban útitársamul. Ugyanakkor lánya és családja - amikor éppen nem kéthetes turnusban dolgoztak -— otthon voltak, vejével is szoros kapcsolatom alakult ki. Ő a Vaszjugán egy másik falujából telepedett be Novüj Vaszjugánba, nem volt hanti származású, így egészen új látószöget köszönhetek neki. Nyitásom a többségi társadalom felé nem egyszerűen csak új témákat jelentett, hanem azt is, hogy szembesülnöm kellett az ő nézőpontjaikkal is. Vagyis egyre inkább megismertem az oroszok véleményét is a helyi hantikról. Annak ellenére, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy egy hanti családnál lakom, mégis szinte mindenki fontosnak tartotta, hogy megossza velem róluk a véleményét. Többen a szó szoros értelmében negatív kampányt folytattak ellenük, mondván, hogy közülük mindenki zsivány, megbízhatatlan, nem szeret dolgozni. Ez az egyértelműen negatív viszonyulás görbe tükre volt saját — pozitív — elfogultságomnak, hiszen az általuk is ismert elkötelezettségem szinte kiprovokálta ezeket a helyzeteket. Mivel a hantik az oroszok szerint a fentieken túl alkoholisták, rendetlenek és piszkosak is, többen próbáltak meggyőzni arról, hogy sokkal okosabb lenne részemről, ha az eddigi lakhelyem helyett hozzájuk költöznék át. Ezt a helyzetet nem volt mindig egyszerű kezelnem, elsősorban érzelmileg, de időnként gyakorlati okokból sem. Nem járt minden meghasonlás nélkül az, hogy minden ilyen véleményt is meg kellett hallgassak, sőt ezeket is vizsgálatom tárgyává kellett tegyem. Esetenként szerepkonfliktus alakult ki bennem, bár úgy éreztem, kapcsolatomat sem a hantik, sem az oroszok felé nem terhelte meg különösebben a kettős érdeklődés. Annak ellenére van ez így, hogy általános elvként magam is egyetértek azzal, hogy egy terepomunkán egyszerre csak egy közösséggel lehetek igazán szolidáris, hiszen ahogy magyarországi terepére szabva Sárkány Mihály megfogalmazta: ,, az adott helyzetben ugyanannak a személynek szinte képtelenség egyidejűleg kutatni a falu magyar és cigány részében, ha bensőséges viszonyra törekszik"."" A kapcsolatok kétirányú működését a hantik felé meggyőződésem szerint a hosszú ott töltött időnek, a már kialakított, bensőséges kapcsolatnak köszönhettem, az oroszok felé pedig az ugyancsak hosszas ismeretség mellett annak az aurának, amivel külföldiségem ruházott fel, és ami akkor is nyitva tartotta az ajtajukat számomra, ha az általuk lenézett hantik között éltem. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy minden egyéb érdeklődésem mellett megmaradt a terep16 Erről részletesen lasd: Nagy Z. 2014b. 17 Sárkány 2017: 332.
