OCR
AZ ÉN FOLYÓM " 49 a Nagy indiánkönyvben, aki szinte minden mókust lelőtt, ami a szemünk elé került. Ezt a fajta romantikát nem lehetett úgy megélni, hogy közben ne folyamatosan könyvélményekkel ütköztessem, ne azok egy-egy jelenetét lássam ottani életem egyes pillanataiban. 1998-ban, ottlétem negyedik napján, egy halászatról hazafele tartva hasított belém a felismerés, hogy minden egyéb irodalmi párhuzam mellett mind a tájhoz való viszonyomban, mind házigazdámmal való kapcsolatomban a Tüskevár és a Téli berek Tutajosaként követem a magam hanti Matuláját. Ez a párhuzam rendszeresen felötlött bennem, és a mai napig visszaköszön terepnaplóm lapjairól is. Feltehetően Fekete István volt az, aki a dolgok legmélyén, kiszamasz személyiségem kialakulása óta a terepmunka felé terelt. Most 2020-ban, ezt a munkát írva, a Tutajos-regényeket"" újraolvasva, arról beszélgetve családommal, barátaimmal, a berek szó helyett gyakran szinte automatikusan tajgát mondtam. És feltehetőleg az antropológia az, ami feledtette velem — éppen a Fekete István-regények hatására kialakuló — gyermekkori vágyamat, hogy szépirodalmat írjak. Mivel történetet teremteni nem tudok, maradt nekem a terepnapló és az antropológiai szöveg mint majdnem irodalmi műfaj." 1998—-99-es terepmunkám tehát amellett, hogy a házigazdám családjába való bezártsággal írható le, abból a szempontból is szűk látószöggel készült, hogy - tudományos és személyes - érdeklődésem központjában egyértelműen Ozernoje állt. Novüj Vaszjugánban is elsősorban azokat kerestem, akik ozernojei családból számaznak, esetleg jártak ott, vadászni szoktak arrafele. Az archívumokban is ráállt a szemem az Ozernojét érintő adatokra, információkra, és a szakirodalomból is azokat a lapokat olvastam a legtöbbször, amik erre a pici szállásra vonatkoztak. Egyre többet, egyre mélyebben tudtam meg Ozernojéról, ám ezzel párhuzamosan a fókusz egyre jobban torzította megismerésemet (lásd VIII. kép). Mi volt a hatranya ennek a csaladba és tajg4ba zart terepmunka-felfogasnak? Egyértelműen a bezárkózás, az, hogy kezdetben túl szűkre húztam azt a kört, akivel megismerkedtem, ezáltal a bennem kirajzolódó kép is torzított, egy szűk kör értékei, habitusai, gondolatai, ismeretei voltak azok, amelyeket - magamban - vaszjugáni hantiként azonosítottam. meg akart magyarázni nekem lArszenyev 1976]. Derszu Uzala prototipikus képe volt az ügyes, erkölcsös, a természettel harmóniában élő, egyszóval az eszményi erdei embernek Oroszországban. Erre már a könyv alapján is alkalmassá vált, hiszen nem véletlenül értékelte úgy Gorkij is, hogy Derszu alakja élettelibbre sikerült, mint Nyomkeresőé Cooper regényeiben. Népszerűségét azonban rendkívül megnövelte Akira Kuroszava Oscar-díjas, Oroszországban töretlenül népszerű filmje is. A Vaszjugán mentén számtalan beszédhelyzetben került elő a neve mint metafora a helyi hantikra alkalmazva, mindig olyan helyzetben, amikor , természeti ember" mivoltukat kívánták hangsúlyozni. 48 Cooper 1976. 49 Fekete 1957; 1959. 150 Clifford 1999.