OCR
AZ ÉN FOLYÓM ® 45 maradnak. Ezt az észrevétlenül maradást pedig nyilvánvalóan fokozta az, hogy terepem ekkor meghatározóan a befogadó családom — és kapcsolatrendszere — volt. Ráadásul a rendkívül szoros kapcsolatot az is erősítette, hogy nem volt lehetőségem arra, hogy saját, korlátozott anyagi keretem terhére sokat utazzak, nem tudtam felbérelni senkit olyan útra, amellyel saját (tudományos) kíváncsiságomat elégíthettem volna ki. Sőt, nem tudtam helyi közlekedési eszközt sem venni,!$8 hogy szabadon közlekedhessek. Ez azzal a következménnyel járt, hogy utazásaim túlnyomó többségét házigazdámmal együtt tettem meg, tehát még ekkor is folyamatosan együtt voltunk. Ráadásul az utazásokat az első pillanattól kezdve az utolsóig vele töltöttem, vagyis az utazások tervezésétől, megszervezésétől, kieszközlésétől annak megvalósításáig, majd a hazaérkezésig és a róla való mesélésig részese voltam utazásainak. Ezenkívül közelebbi ismerőseimmel is tettem néhány utazást, olyan esetekben, amikor 6k eleve tartottak valahova, és ütitârsukul szeg6dhettem.!*° Az interjúkért, magáért a kutatásért közvetlenül nem fizettem, azokat pénzzel nem ellentételeztem, a rám fordított idő nem vált áruvá a Vaszjugán mellett. Ennek legfontosabb oka nem az alacsony költségvetésem volt, hanem az, hogy az első pillanattól kezdve — mint írtam - a vendég, a kedves vendég kitüntető státuszába kerültem, és ez egyáltalán nem tette ezt lehetővé. Mivel a házigazdáim lánya első alkalommal nekünk köszönhetően utazhatott haza, és tölthetett otthon hosszabb időt, az a lehetőség, hogy a velünk való munkáért pénzt fogadjanak el, fel sem merült. De valójában nem is nagyon merülhetett föl: az akkori oroszországi kutatásban ez nem volt gyakorlat, és erre nem is volt lehetőség, hiszen a kiküldetési összegek elszámolásánál nem volt rubrika az interjúk ellentételezésének feltüntetésére, maximum tárgyvásárlásokat lehetett volna a költségkeret terhére fizetni. Ennek következtében jómagam is beleilleszkedtem a település informális gazdasági rendszerébe, kapcsolathálójába. Ezt megkönnyítette az is, hogy az 1990-es évek a gazdasági összeomlást jelentették Oroszországban, ahol is — különösen a perifériákon — a pénzforgalmi rendszer helyett igen intenzív cseregazdaság alakult ki. Ez a cseregazdasági rendszer és a vendég státusza volt az, ami oda 1388 A magyarországi és a nyugati kutatásfinanszírozási különbségeket újra felvillantandó, szeretném felidézni egy franciaországi kollégámmal zajlott beszélgetésemet. Arról meséltem neki, hogy mennyire helyhez kötött voltam a terepmunkám idején, mennyire sokszor voltam arra utalva, hogy egy helyben rekedjek. Ekkor mondta nekem azt, hogy nem érti, miért nem vettem magamnak egy motoros szánt, hiszen azzal oda utaztam volna, ahová csak akarok. Csakhogy egy motoros szán költsége messze-messze meghaladta a lehetőségeimet. Még a Jugán folyóra sem tömegközlekedési eszközökkel utaztam el, hanem valójában stoppoltam. Egy közeli olajbányász-városban (állandó lakosok nélküli munkásszálló-város) várakoztam a hantik megjelenésére, és ott csatlakoztam hozzájuk, ott kéretőztem fel a motoros szánjukra. 139