Oldal 45 [45]
OCR
AZ ÉN FOLYOM ® 43 Másodszor a Vaszjugánon 1998—-99-es terepmunkámra úgy érkeztem, hogy előtte, 1993-ban abszurd okokból — kerozinhiány — hiába utaztam a Tomszki megye területére, nem jutottam el a Vaszjugánra, viszont ellátogattam a megye szölkupok által lakott területére, az Ob és a Ket folyók mellé.!?? Ekkorra elvégeztem az egyetem néprajz szakját is, aminek - és elsősorban Vargyas Gábor szerepének - köszönhetően egyértelműen nem nyelvészeti munkát szerettem volna végezni, hanem a szó legszorosabb értelmében vett klasszikus antropológiai, hosszú távú, állomásozó terepmunka ideálja lebegett a szemem előtt. Egy helyen, hosszú ideig ott tartózkodva kívántam megismerni egy területileg jól körülhatárolható csoport életét. Ennek az ideálnak voltak pozitiv és negativ hatasai is. A terepmunka-idealt félreértelmezve kutatásom körét, fókuszát meglehetősen szűken értelmeztem, alapvetően egy családot, korábbi házigazdám családját és az ő közvetlen környezetüket állítottam megfigyeléseim központjába. Abban, hogy befogadó családomból nehezen léptem ki, saját törekvéseim mellett szerepe volt háziasszonyomnak is, aki végtelen gondoskodásával valósággal bezárt köreikbe. Erős, nehéz természete miatt sokan elkerülték a házukat, és ő maga is óvott, gyakran eltántorított attól, hogy bizonyos családokat felkeressek. Amikor néhány hónap múlva Tomszkba utazott, és ott kórházba került, szinte kinyílt számomra a világ. Házigazdámmal rendszeresen körbejártuk ismerősei körét, sokat beszélgettünk, vendégeskedtünk, teáztunk - általában együtt -— rokonaival, barátaival, szülőfalujából származó emberekkel. Kapcsolatom a családdal gyakorlatilag nullától huszonnégy óráig terjedő szoros kapcsolat volt, hiszen egy házban, valójában egy szobában laktunk, és napközbeni programjainkat is rendszeresen együtt bonyolítottuk. Ez a rendkívül szoros kapcsolat gyakorlati okokra is visszavezethető, nemcsak a saját magam és a házigazdáim személyes törekvéseire. Bár kiváltságosnak éreztem magamat minden terepmunkám esetében, hogy támogatóimnak köszönhetően sikerült újra és újra kiutaznom a terepre, !$ azt azért pontosan kell látni, hogy egy magyarországi finanszírozású kutatás — főleg abban az időben - rendkívül szűk büdzsével dolgozik. Különösen akkor, ha 132 Nagy Z. 1997. 138 Terepmunkámon anyagi támogatóim voltak az első utamat lehetővé tevő szüleimen kívül: Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, Soros Alapítvány, Tomcknű ToocynapcTBeHHublä Ilegarornueckunű YHuBepcurer JIaőoparopHa 5I3BIKOB Hú HapoJnoB Cnőupu, ELTE BTK Anyagi néprajzi Tanszék, Európai Folklór Intézet, Janus Pannonius Alapítvány, JPTE BTK Finnugor Tanszék, JPTE BTK Néprajz Tanszék, Kümpers Greeve Alapítvány, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Rockenbauer Zoltán), Magyarországi Orosz Kulturális Központ, Martin György Alapítvány, MTA NKI Etnológiai Osztály, Néprajzi Múzeum, JPTE BTK, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, OTKA IK 81267]. Mindegyiküknek utólag is köszönöm a segítségét.
