OCR
42 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE gatív értékelése is a hantik énekeiről."9 Később a nyelvrokonság ténye egyre inkább átpolitizálódott. Kimondott-kimondatlan elvárássá vált a kutatott népek érdekvédelme, érdekképviselete. A közéleti szerepet vállaló kutatók át-átcsúsztak a politika területére, és — elsősorban a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezetén keresztül — helyenként segíteni, máskor meghatározni próbálták a finnugor nyelvű népek kisebbségpolitikai szerepvállalását, feladatait. Nem feladatom ezt a szerepvállalást politikailag értékelni, annak ellenére sem, hogy magam is fontos feladatnak tartom, hogy az oroszországi kisebbségi politika keretrendszerében az ott élő kisebbségek — akár finnugor nyelven beszélnek, akár nem — támogatást kapjanak érdekeik megjelenítéséhez. Sokkal fontosabbnak látom most azt, hogy ezzel az átpolitizálódott szimpátiával, felelősségvállalással párhuzamosan alapvető elvárás lett a kutatók részéről a hantik vagy manysik felé irányuló egyértelmű, csaknem differenciálatlan szimpátia. Egyes nagy hatású kutatók életművében így a finnugor nyelvű népek lakóhelye egyfajta Kánaánná, az elveszett tisztaság földjévé vált. Ennek bizonyítására hozhatnám azt a tudtommal közismert történetet, amelyben az egyik kutató felelősségre vonta egy tolakodó manysi férfit kritizáló kolléganőjét, hogy hogyan meri kritizálni őket, hiszen nekik még a körmük piszka is többet ér, mint mi magunk. De igaz ez egyértelműen például Schmidt Éva kutatásaira is, aki a két kultúra közti balanszírozásban valójában átcsúszott a , going native" felé, és egyértelműen az európai kultúra fölé helyezte a hantit, és sokkal inkább annak akart megfelelni." Ennek következtében célkitűzése bevallottan nem tudományos, nem elemző volt, hanem a kultúra megmentését, archiválását, továbbörökítését tűzte ki céljául, és így alapította meg a HMAO területén az obi-ugor nyelvű népek méltán híres, egyedülálló folklórarchívum-hálózatát. Az idealizálásnak ez a formája megítélésem szerint egyértelműen teher a kutatókon. Ezért éreztem szinte lelkifurdalást első terepmunkámon azért, mert hús-vér embereknek láttam őket, és amennyire komoly munka volt feldolgoznom ezt a terhet, annyira bizarrnak hat számomra ma, hogy miért éreztem így annak idején. 1390 . E dalok tartalma szinte a balgaságig gyermekes, a versmérték is egészen szabálytalan. Nincs kialakulva, mert az énekes kétszer el sem tudná mondani." (Pápay 1906: 85—86.) 131 A befogadásélmény túlzott komolyan vételének veszélyeire Mészáros Csaba is felhívja a figyelmet (Mészáros 2016: 40-41).