Oldal 35 [35]
OCR
AZ ÉN FOLYÓM ® 33 visszaélési lehetőségeket. Javaslatuk szerint az úgynevezett őslakosokat kategorizálni kellene aszerint, hogy tradicionális életmódot folytatnak [tajgäban élnek), vagy sem [faluban vagy városban élnek), és támogatást, kompenzációt csak ez az előbbi, szűkebben definiált csoport kaphasson. Ezek után teljesen érthető, hogy a modern életmódminták felvételét, a városba költözést az oroszországi irodalom hajlamos minden esetben kultúravesztésként, lumpenizációként, ráadásul , az őslakosok totális deetnizációja"-ként leírni." Magától értetődően kínálta magát az a lehetőség, hogy kizárólag a két kultúra konfliktusáról beszéljenek, és maximum olyan kérdéseket tegyenek fel, hogy például hol a helye a tradicionális kultúrának a városban, és hogyan adaptálódik a városi kultúrához, vagy épp hogyan akarja elhatárolni magát. Az oroszországi Szibéria-kutatás csak a legutóbbi időben fedezte fel a várost mint önálló antropológiai kutatási témát." 1992-ben az én elképzeléseim is egyértelműen egzotizálók, archaizálók, romantikusak voltak a hantikról. Egy eltűnt időszak kulturális jelenségeit vártam a terepen, és a terepmunkában életem nagy kalandját kerestem. Ezek az elvárások vakká, elfogulttá teszik az embert, nekem is sikerült belekormányoznom magam egy félrevezetésbe, tréfába. A hantik nyilvánvalóan tisztában vannak a külvilág egzotizáló elvárásaival, és kritikusan, nem kevés szarkazmussal reflektálnak rá. Házigazdám lányával Tomszkban sétáltam, néhány nappal a Szibériába érkezésem után, egy számomra akkor megnyíló új világ okozta kulturális sokkban, amikor Ozernojéról mesélt. Elmondta, hogy az oda érkező idegeneket úgy avatják be, hogy késsel sebet ejtenek a homlokukon. Ugyan felmerült bennem, hogy semmi hasonlót nem olvastam a szakirodalomban, de az egzotizmus utáni vágyam és a hiúság, ami láttatni vélte velem a tudományért hozott áldozat stigmáját a homlokomon, eluralták józanabbik énemet. Tánya kacaja volt csak az, ami visszarántott a földre, és egy életre szóló leckét adott. Mint azóta jól tudom, nem én voltam az egyetlen, akit így megvezettek. Több történet kering arról, hogyan sikerült becsapni a , kutatókat". Egy egyetemi hallgató lány (feltetelezhetöen ichtiolögus) is järt näluk, elkiserte őket a halászatukra is. Fogtak egy csukát, éppen ívási időszakban. Az egyik helyi férfi a felbontott hal ikráját azon melegében enni kezdte, ahogyan kikerült a halból." Megkínálta a lányt is, aki nem fogadta el, és leplezhetetlenül undorodott az ételtől. Ekkor a férfi azt mondta neki, hogy , muszáj megenned, ez nálunk szokás, amolyan vallási szertartás, hogy a jövőben több halat tudjunk fogni". A diáklány, aki nem akarta sem megsérteni őket, sem jövőbeni anyagi 88 Pivnyeva 2011: 45. 8° Povoroznyjuk — Funk 2016; Funk 2014. Ez nem szokványos a hantiknál, az ikrát ugyan nyersen eszik, de kinyomkodják az ikratartó hólyagból, megsózzák, esetenként hagymát is tesznek bele. Az illető férfi szándéka ezzel egyértelmű volt: próbára akarta tenni a diáklányt.
