Oldal 33 [33]
OCR
AZ ÉN FOLYÓM " 31 Amennyiben tehát a szibériai népek életét kizárólag a tradicionális életformával kapcsoljuk össze, akkor nemcsak Szibéria lakosságának túlnyomó része marad ki a kutatásokból, de az északi kisnépekhez tartozó emberek jelentős része is kikerül a vizsgálatok köréből. Ha az obi-ugorokat nézzük, ott az átlagnál is nagyobb a különbség: majdnem minden második ember elvész a kutatások számára. Vagyis azt láthatjuk, hogy sajátos konverzió zajlik: a szakirodalomban marginális jelenségek centrálisként kerülnek bemutatásra, míg központi jelentőségű kérdéseknek marginális jelentőséget tulajdonítunk. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mi lehet az oka a kutatásokban megfigyelhető archaizálásnak, akkor a választ több irányból kell keresnünk. Az egyik választ a nemzetközi kulturális antropológiai irodalom sajátosságaiban kell látnunk. Az antropológiai kutatások minden ellentétes törekvés dacára alapvetően vonzódnak az ismeretlen területek iránt: Szibéria mint terep meglehetősen későn, igazából csak az 1990-es évek elején nyílt meg a külföldi kutatók előtt, "! így a megalapozott ismeretek, a nagy, klasszikus antropológiai monográfiák hiányoztak, a modern nemzetközi mainstream antropológiai irodalom egyik terra incognitája volt. Az első kutatók így eleinte elsősorban klasszikus témájú leírásokat készítettek, klasszikus monográfiákat írtak.? A kései felfedezésnek köszönhetően jelenleg Szibéria az egyike a recens antropológia klasszikus terepeinek, amelyet külföldi kutatók is szívesen keresnek fel. Nemcsak az angolszász antropológiai irodalom, hanem a néprajzi irodalom is elsősorban a hagyományos kérdésfelvetések és a , tradicionális kultúra" iránt érdeklődik még ma is. A magyarországi érdeklődés alapja, mint korábban már kifejtettem, a rokonságkutatás gondolatából következő alapvető archaizálás, retrospektív érdeklődés. Az oroszországi etnográfia és folklorisztika kiemelt figyelme a tradicionális kultúra iránt magyarázható a kutatók személyes érdeklődésével, de azzal is, ahogyan ma Oroszországban definiálódnak az ún. , északi őshonos kisnépek". A törvénykezési gyakorlat meghatározza e népek státuszát: , őseik tradicionális megtelepedési területein élnek, őrzik tradicionális életmódjukat, háztartásukat és gazdálkodásukat, az Orosz Föderáció területén lélekszámuk nem éri el az 50 000 főt, és önmagukat önálló etnikus csoportként határozzák meg"."? A definíció kulcseleme a , tradicionális életmód, háztartás és gazdaság", amit tovább értelmez: ,a kisnépek történelmileg kialakult létfenntartási gyakorlata, ami őseik történeti tapasztalatán alapul a természeti környezet kiélése, az önálló társadalomszervezet, a sajátos kultúra, a szokások és hiedelmek megőrzése terén"."" Anélkül, hogy a definíciót hosszasan elemeznénk, első olvasatra is egyértelmű, hogy tradicionális életmód nem képzelhető el §1 Bár alkalmi kutatások korábban is voltak: Gray — Vakhtin - Schweitzer 2003. §2 Lásd pl. Anderson, D. 1998; 2000; Humphrey 2002; Jordan 2003. 8 Zakon HMAO - Jugrü. 84 To.
