Oldal 27 [27]
OCR
AZ ÉN FOLYÓM ® 25 A finnugor néprajzi kutatásoknak a hagyatékokba zártsága még sajátosabb eredményeket hozott. Kodolányi János munkássága például szinte kizárólag a múzeumi tárgyak alapján rekonstruálható , anyagi kultúrával" foglalkozott, ! alig mutatkozott benne igény a recens kulturális praxisok bemutatására. Kínálkozik a kísérteties hasonlat: a , holt nyelvek" fogalmának analógiájára , holt kultúrákként" viszonyult a finnugor nyelvű népek kultúrájához. A terepkutatások lehetségessé válása, az új tapasztalatok itt is felülírták a tudomány korábbi beállítódását. A finnugor néprajzi paradigma továbbélését e tudományszak kettős intézményi beágyazottsága is tovább éltette: az oroszországi, szibériai és belső-ázsiai népek etnológiájának kutatása nemcsak a néprajzi intézményrendszerben, hanem attól kissé elválva a finnugrisztikai, altajisztikai műhelyekben is folytatódott. Ez a beágyazottság az egyértelműen nyelvi alapú tudományosságba legitimálta a rokonságalapú megközelítéseket, és befolyásolta a kutatások tematikáját, módszertanát, de még elsőszámú olvasóközönségét is. Az itt dolgozó kutatók egzisztenciálisan is érdekeltek a kutatási paradigma konzerválásában. Ez a kettős intézményi beágyazottság a mai napig komoly dilemmákat jelent. Amennyiben a nyelvészeti kutatásokat elválasztjuk a néprajzi lés irodalmi, régészeti, történeti) kutatásoktól, és a finnugrisztikát valóban kizárólag nyelvészeti paradigmának tekintjük, akkor mi lesz a sorsa a Magyarországon a világ más tájaival szemben túlreprezentált finnugor és altáji nyelvű népekkel foglalkozó néprajzi kutatásoknak, kutatóknak? Illetve mi a szerepe az egyes tudományszakoknak a finnugrisztika oktatási portfóliójában, vagy éppen mi a jövője a tematikusan tarka Finnugor Kongresszusoknak? Félreértés ne essék, semmiképpen nem agitálok amellett, hogy ezeket a tudományterületeket élesen, véglegesen el kell szakítani egymástól. Meggyőződésem szerint Magyarországon kiválóan, harmonikusan együttműködik az azóta ugyancsak fontos változásokon átment nyelvészszakma a megújult néprajztudománnyal lés a többi társtudománnyal), rendszeresen közös projektek futnak, sőt az egyes tudományterületeken dolgozók megmaradtak egymás olvasótábora lenni. Arról már nem is beszélve, hogy egyes kutatók karrierjében szorosan összefonódik a nyelvészeti és a kulturális antropológiai megközelítésmód.? Azt gondolom, a fenti finnugor néprajzi hagyomány felvázolása önmagában is megmagyarázza azt, hogy ebbe szocializálódva miért láttam én is úgy 1992-es terepmunkám idején, hogy egyértelműen a klasszikus néprajzi témákat érdemes kutatnom. Vitathatatlanul komoly érdeklődés volt bennem a halászat és a vadászat kutatása iránt. Ez azonban a nagy elődök munkássága mellett arra a hétköznapi okra is visszavezethető, hogy első terepomunkám során tulajdonképpen csak a rendszeres hálóállítások és -ellenőrzések, illetve 61 Lásd pl. Kodolányi 1965; 1966; 1967; 1988. 62 Például Horváth Csilla kutatásai.
