Oldal 23 [23]
OCR
AZ ÉN FOLYÓM ® 21 mind finnországi és oroszországi kutatásaiban is az volt, hogy a magyar kultúrát ismerje meg minél alaposabban, nemcsak leíró, hanem történeti szempontból is. Kutatásának célját tehát valójában nem is összehasonlítónak, hanem őstörténetinek kellene nevezni." Nem véletlen az sem, hogy terepmunkáit Magyarországon, Finnországban és Oroszországban végezte. E három földrajzi szélső pont vizsgálatán keresztül ugyanis vitathatatlanul megismerhetőnek gondolta szinkrón szempontból az ebben a háromszögben élő összes finnugor nyelvű nép kultúráját, hiszen azokat elégséges jellemezni azzal, hogy hol helyezkednek el a három típus által kirajzolt koordináta-rendszerben. Ugyanakkor diakrón szempontból a magyar kultúra történetének három gócpontját is felismerni vélte bennük: a mai — akkori — magyar kultúra mellett a honfoglalás korának, valamint a magyarság kialakulásának kulturális állapotát látva bennük. Meghatározása szerint , a finnugor népek óriási háromszögben laknak, melynek három szögletpontját a magyar, a finn és az osztják nép képezi. Az eddigi anyaggyűjtésekből constatálni lehet, hogy tárgyi néprajzban az osztják áll legprimitívebb fokon, következik ezután a finn, mely tárgyi néprajzával körülbelül a magyarság magyarföldi első századokbeli állapotának felel meg s végül maga a magyar, melynek tárgyi néprajza a legfejlettebb. Ebből nyilvánvaló, hogy figyelembe véve a geográfiai helyzetet, valamennyi egyéb finnugor népnek [...] tárgyi néprajza csakis a három fokozat közé eshetik, hol egyikhez, hol másikhoz közelebb; hogy mihelyt a három saroknép egész tárgyi néprajzát ismerjük, legott adva van az összes finnugor népek sajátlagos ethnographiája." A finnugor néprajzi kutatásoknak ez a tér- és időszemlélete meghatározta a kutatói érdeklődést is. A feltételezett rokonsági kapcsolatokat igazoló hasonlóságok keresése egyértelműen előszelektált: az obi-ugor népek korabeli kultúrájának holisztikus teljessége nem érdekelte őket, a modern elemeket néptorzító orosz hatásnak titulálva szinte kizárólag a régies, archaikuslnak tűnő) elemekre fordítottak figyelmet, és folyamatosan rekonstruálni akartak egy még archaikusabb állapotot. Mindezt részleteiben is láthatjuk, ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért a halászattal foglalkozott Jankó János. A válasznak van egy praktikus, technikai 4 Munkácsi Bernát ezt így fogalmazza meg: , Mert a magyar őstörténet szempontja vezetett legfőképp tudományos törekvéseimben mindenkor. Ez buzdított már kora ifjúságomban a tanulmányutakra [...] Így nyelvi és őstörténeti nyomozások párhuzamosan haladtak egymás mellett munkásságomban s kölcsönösen kiegészítették egymást, a mint hogy szükség is volt e rendszerre; mert a finn magyar népek ethnológiai problémáihoz nincsenek nekünk bővebben csörgedező s mélyebb betekintést engedő forrásaink, mint a nyelv és a népszellem alkotásai, különösen a hagyományos népköltés. Afféle bizonyító adatokat, a minőket az indogermán őstörténet kutatói a védákból és Homérból, a római klasszikusokból és a Niebelungokból idéznek, nekünk a Kalevalában s a vogul-osztják hősénekekben kell keresnünk, mert a praehistórikus időkre nézve ezek a mi legtanulságosabb irodalmi emlékeink.” (Munkacsi 1892-1921: II/1: 4.) 45 Jankó 2000: 25.
