Oldal 22 [22]
OCR
20 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE nyelvű népek mai - akkori — kulturális állapotából egy , alapkultúra" is. A kutatások metodikai alapja pedig a nyelvtörténet metodikája, vagyis egyegy kulturális elem kapcsán is azt mérlegelték, hogy lehetőleg minél több finnugor nyelvű nép recens kultúrájában meglegyen, illetve rekonstruálni próbálták az , alapalakot" a különböző felbukkanások alapján. Mivel a finnugor néprajzi kutatások a történeti összehasonlító nyelvészetet tekintették módszertani kiindulópontjuknak, a finnugor nyelvű népek kultúrájában egyértelműen a közös elemeket keresték, nem az esetleges különbözőségeket. Ez - elsősorban Jankó munkásságában - azt is jelentette, hogy a vizsgált népekben valójában nem is eltérő kultúrákat láttak, hanem saját kultúrájuk korai formáját. Vagyis a korabeli orosz és európai kutatásokkal szemben e kulturális elemeknek nem a primitívségét hangsúlyozták, nem azt, hogy ezek feltételezett korábbi fejlődési fokok tanúbizonyságai, hanem ősiségüket, archaizmusukat bizonyították. Mindkét megközelítés történeti távlatba helyezte a korabeli kulturális jelenségeket, ám míg az egyik az egyetemes emberi civilizáció kezdetleges kultúrfokát látta bennük, "! addig a másik saját kultúrájának forrásaként tekintett rájuk, egyszerűségükben tökéletességüket fedezve fel.? Vagyis a primitívségre rácsodálkozó, azt felfedező orosz kutatások kolonialista pillantásával áll szemben a magyar kutatások sajátos pillantása, amely , domesztikálja", integrálja a finnugor nyelvű népek történetét és kultúráját saját történetébe. Ez a hozzáállás meghatározta a finnugor néprajzi kutatások tér- és időszemléletét is. A térszemlélet megváltozása azt jelenti, hogy az oroszországi területek ebből a rokonsági alapú megközelítésből következően elveszítették idegen, távoli jellegüket, hiszen olyan helyként, őshazaként jelentek meg, ahol a magyarok ősei éltek." A hajdani őshaza területén a mi kultúránkhoz hasonló dolgokat kell és lehet felfedezni, vagyis átvitt értelemben az otthonosságot kell és lehet vizsgálni. A megváltozott időszemlélet pedig azt jelenti, hogy a korabeli finnugor nyelvű népek kultúrájában valójában saját kultúránk korai szakaszát keresték, beillesztették azt a magyarságéba. Szimptomatikus Jankó János felfogása, akinek célja mind magyarországi, # Slezkine 1994; Tokarjev 2011; Vermeulen 2015. 12 Árulkodó Munkácsi Bernát szimpátiától áthatott, ugyanakkor mentegetőző gondolata: , Méltán tarthatnak mindezeknél fogva számot a följegyzett vogul nyelvkincsek a tudományos világ figyelmére és tanulmányára különösen nálunk, kik bennük mintegy emlékadományát, ereklyéjét örököltük egy az élők sorából immár kivesző rokon népfajnak, melynek erényeinél és tehetségeinél fogva bizonyára dicsőbb is lehetett volna pályafutása az emberiség történetében, ha ebben mostoha politikai és földrajzi körülményei nem akadályozzák." (Munkácsi 1892-1921/1: 3.) 13 Jankót idézve: , Népi életünknek a honfoglalás kora előtti hosszabbik fele az orosz területen múlott el, ott élnek maig is azok a népek vagy utódaik, melyek szomszédaink voltak, melyek kultúrája reánk hatott, ott élnek nyelvrokonaink, s így ha meg akarjuk ismerni őstörténetünket, ha meg akarjuk érteni néprajzunknak ebből a korból maradt elemeit, vissza kell térnünk oda, a honnan jöttünk: az orosz területre." (Jankó 1900a: 8.)
