Page 21 [21]
OCR
AZ ÉN FOLYÓM ® 19 Ugyan általában azt gondoljuk, hogy a nyelvrokonság kérdése a 19. század végére tudományosan tisztázódott, ez részleteiben semmiképpen nem tekinthető igaznak. Alapvető probléma maradt például az is, hogy vajon a rokonság kizárólag nyelvi kapcsolatokat jelent-e, vagy pedig ennél bonyolultabb néprokonságról, korabeli szóhasználattal fajrokonságról kell-e beszélnünk. Alapvetően két kérdés vetődött fel tehát ezzel kapcsolatban: a genetikai rokonság és a kulturális rokonság problémája. A századforduló kutatói tisztában voltak vele — talán Jankó kivételével —, hogy ezt a hármat nem lehet összekeverni, és egyikből sem szabad a másikra következtetni.?7 A nyelvi dominanciájú rokonság feltételezése módszertani következményekkel is járt. Mivel a kérdés néprajzi irodalmát, az adott népekre vonatkozó ismereteket elégtelennek tartották egy alapos vizsgálathoz, a kapcsolatok megállapításában alapvetően a nyelvre hagyatkoztak, ahogyan azt Pápai Károly is leszögezte: , A néprajzi téren az összehasonlításnál egyelőre a nyelvészet kalauzolására leszünk utalva." A magyar halászat eredetéről szóló művében Jankó János is szigorú módszertant határozott meg, ahol a nyelv kérdése, a terminus eredete tekinthető döntőnek az egyes eszközök származását illetően. A nyelvi anyag szerinte egyrészt ott tud segíteni, ahol a tárgyi anyag az összehasonlításhoz kevés, és kizárólag nyelvi tényekre lehet támaszkodni; másrészt pedig ha egy eszköz a magyaron kívül jó néhány népnél előfordul, akkor biztosnak tekinthető, hogy attól a néptől vettük át, amelyik nyelvéből maga a terminus származtatható.?? Jankó János módszere a finn kutatókra is óriási hatással volt. A néprajzos Sirelius - aki Jankónak személyes tanítványa volt - és a nyelvész Setála által kidolgozott finnugor néprajzi elmélet még évtizedekig használta a Jankóra visszavezethető tipológiai-genetikai módszert. Ennek a lényege az, hogy a néprajztudomány módszertani mintájának a történeti összehasonlító nyelvészetet kell tekinteni, vagyis a néprajzi kutatások alapja is a nyelvrokonság gondolata kell legyen. És ahogyan a finnugor nyelvek mai állapotából rekonstruálható egy alapnyelv, ahhoz hasonlóan rekonstruálható a finnugor 36 Munkácsi (1889: 211) így fogalmazta meg a kérdést: , A mennyire megállapodott tudniillik a tudomány nézete a magyar nyelv eredetére és rokonságára nézve, annyira megfejtetlen még a magyar faj eredetének kérdése, azazhogy tényleg török eredetű-e alapelemében a magyar nép, avagy ami a nyelv után ítélve természetesebbnek látszik, ugor eredetű." 37 Pápai Károly (1890: 128] szerint a , nyelvi rokonság minden kétségen felül áll és azt nem szükséges antropológiai és néprajzi tényekkel igazolni, valamint nem lehet ilyen tényekkel megdönteni. Az első feladat e téren az elemzés, a rokonsági probléma felbontása főbb részeire. A nyelv, a fizikai típus, az életmód és szokások különböző tényezők hatása alatt állnak és változnak. [...] A rokonsági viszonyok kiderítése egyik vagy másik téren külön-külön vizsgálat tárgya." Pápay József pedig egyenesen azt írja, hogy , ma már nem is merünk ethnológiai rokonságról szólni, pedig a nyelvi rokonság kétségbevonhatatlanul tiszta és világos" (Pápay 1906: 185). 38 Pápai 1890: 129. 39 Jankó 1900a: 41. 10 Vilkuna 1964; Korompay 1989; Korhonen 1984.
