OCR
18 + EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE legitimációja az ottlétünknek. Az igazi munka tehát a nyelvi kutatás volt, és erre tökéletesen ráhangolódtak házigazdáink is. Házigazdánk öccse ráadásul a terepnyelvészek álma volt: fáradhatatlanul fordította az orosz szavakat hanti nyelvre, egy-egy szó kapcsán az érintett fogalomkör minden eszébe jutó szavát felsorolta magától. Sőt nem csak felsorolta, egyenesen füzetbe diktálta őket olyan tempóban, hogy nehéz volt követni. Ottlétünk idején ráadásul készülni is kezdett a , munkára", és esténként ozernojei vadászháza magányában kitépkedett füzetlapokra, könyvlapokra szógyűjteményeket írt, amelyekkel másnap reggelente gyakran ő ébresztett, kíméletlenül asztalhoz, füzethez ültetve minket. A számunkra ott és akkor általa rögtönzött cirill betűs ábécé segítségével , meséket", folklórszövegeket is írt, amiket utána szorgalmasan magnóba mondott, és segédkezett azoknak szóról szóra történő fordításában is. Az általam a mai napig legszebbnek tartott vaszjugáni szöveget? is így írta le, így készítettük el hangfelvételét is, és ahazautunk előtti utolsó napon, nyolc órán át szinte egyhuzamban dolgozva, közösen fordítottuk le hantiról oroszra. Ez a nyelvészeti meghatározottság egyértelműen uralta "92-es utunkat, sőt, időnként a későbbi terepmunkáim során is felszínre tört: házigazdám nemegyszer szólított fel — ha úgy ítélte meg, hogy az utóbbi időben nem , dolgoztunk" eleget —, hogy , dolgozzunk", és , gyűjtsünk szavakat". Ilyenkor néhány fogalomcsoport végigbeszélése megnyugtatta, hogy nem telnek hiábavalóan szibériai napjaim, ami számára komoly lelkiismereti kérdést jelentett. Számomra ebben a munkában a legizgalmasabbnak az tűnt, hogy folklórszövegeket lehetett lejegyezni, amiket néprajzos érdeklődésemmel is igazi kincseknek tekintettem. A folklórszövegek ilyen megbecsülése egyenes következménye annak, hogy a 19-20. század fordulójának a finnugor néprajzi tudásomat meghatározó terepkutatói is a folklórszövegeket tekintették a legfontosabb, legkézenfekvőbb eszköznek az adott nyelv, nyelvjárások megismeréséhez. Talán nem véletlen, hogy az első finnugrista generációk legnagyobb munkája Reguly Antal hagyatékának, illetve az ő hagyatékát feldolgozók hagyatékának feldolgozása, kiadása volt. Ráadásul ez a folklór iránti érdeklődés, az , adatközlőkben" a , homo folkloristicus" keresése nemcsak a finnugrisztikai kutatásokat, hanem kritikusa szerint az akkori néprajzi kutatásokat is meghatározta." A finnugor néprajz öröksége 1992-es terepmunkám idején a tudományos világlátásom elsősorban — mint említettem — a 19-20. század fordulójának magyar kutatóin alapult. Ezt a finnugor néprajztudományi érdeklődést röviden a rokonság gondolatán alapuló kutatásnak kell nevezni.?5 35 Nagy Z. 2002. 3 Niedermüller 1994: 99. 35 A kérdéshez lásd: Lehtinen 2017; Mészáros et al. 2017; Nagy Z. 2017c.