Oldal 18 [18]
OCR
16 © Ecy FOLYÓ TÖBB ÉLETE féle etnikumot tüntet fel a statisztika. A hantik száma nem éri el a hétszázhúsz főt, ami mindössze 0,0796-os arányt jelent." A megye egyik legészakibb járása a Kargaszoki járás, amelynek területe alig kisebb Magyarországénál, lakossága viszont mindössze húszezer fő (lásd I. kép). Itt él a Tomszk megyei hantik egy jelentős része, kétszáz ember, akik még így is elenyésző kisebbségnek számítanak, arányuk 0,8890.?? A terület a Vaszjugáni mocsár része, amely Eurázsia legnagyobb tőzeglápja, míg a magasabban fekvő területek a tajgához tartoznak. A folyók szabályozatlanok, útjukat rengeteg kanyarral, hurokkal, mellékág kialakításával járják végig, a tavaszi olvadáskor pedig jelentős területeket öntenek el. Az időjárás szélsőséges, nyáron akár +35°C is lehet, mig télen elérheti a -50°C-ot; az átlaghőmérséklet januárban -21°C, jüliusban +19°C. A tel októbertől április elejeig tart, az egyetlen hönap, amikor meglepö, ha fagy, a jülius. Novüj Vaszjugánba való megérkezésem napja előtt több mint egy hónappal indultam útnak vonaton Tomszk felé. Maga az utazás végtelen szerencsének köszönhetően talált meg: az 1991-ben Pécsről Szombathelyre költöző Pusztay János nyelvész már távozása után kérdezte meg szombathelyi irodájában, hogy nincs-e kedvem Szibériába menni a hantikhoz. Azon a nyáron ugyanis ő már járt a külföldiek számára zárt városból éppen akkor látogathatóvá váló Tomszkban, ahol szoros kapcsolatot épített ki a Tomszki Pedagógiai Főiskola Északi Nyelvek és Népek Intézetével, az ügynevezett „Dulzon-iskoläval”. Gondolkodás nélkül mondtam igent. 1992 májusának első napján Alekszandra Arkagyijevna Kimmel, a kiváló tomszki nyelvésszel együtt indultunk Magyarországról Tomszkba. Egy hónap akklimatizálódás, az ottani nyelvészek által kért magyar nyelvtanítás, könyvtári, archívumi és múzeumi kutatások után indultunk a megye Kargaszoki járásába a Vaszjugán mellé egy darabig hajón, majd repülőgépen. Néhány napos kargaszoki intermezzót követően láttam meg először Novüj Vaszjugán homokos, falusias utcáit felülről, a fehér foltokként fel-felbukkanó libacsapatokkal és a magányosan kószáló tehenekkel tarkítottan. Velünk utazott hanti házigazdáim lánya is, aki az akkor az egész expedíciót finanszírozó Tomszki Pedagógiai Főiskolán adminisztrátorként dolgozott. Vendéglátóim házába így vendégként, sőt kiemelt vendégként érkeztünk, hiszen a lányuk munkahelyi főnöke és egy külföldi diák érkezett, ráadásul nekik köszönhetően utazhatott haza a lányuk is ingyen, mint az expedíció tagja. Ez volt az a kapcsolat, amely minden további itt-tartózkodásomat is megalapozta, meghatározta. Ekkor még diák voltam, a magyar szakom és a finnugor specializációm befejezéséhez közeledtem Fancsaly Éva és Dobó Attila vezetésével, néprajzos tanulmányaimat pedig még csak éppen megkezdtem a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakjának legelső évfolyamában. Ekkor azonban még a néprajzos 2” Vszerosszijszkaja perepisz’... 2010. > Uo.
