Oldal 14 [14]
OCR
12 " EGY FOLYÓ TÖBB ÉLETE annak részeként, elmondja az antropológus történetét is. Vagyis az elemzés bemutatásának részévé teszi saját meghatározottságait, lehetőségeit és korlátait. Ezt kell tennem nekem is ahhoz, hogy mások számára is sokkal pontosabban legyenek interpretálhatók a saját interpretációim, hogy értelmezni tudják, mivel miért és miért úgy foglalkoztam, és vajon mik vezettek oda, hogy ilyen következtetéseket vontam le. Szükségesnek látom tehát azt, hogy saját kutatói utamat ne kizárólag az elemzések részeként láttassam, hanem önálló fejezetben, mintegy bevezetésként leírjam azt, hogy mik azok az általam felismert meghatározottságok, amelyek megteremtették annak lehetőségét és szükségszerűségét, hogy ezt a művet megírjam, és így írjam meg. Nincsenek illúzióim, a felrajzolt kép nem teljes. Csak azt írhattam le, amit — általában utólag, de sokszor már a kutatás során — tudatosítottam, amit felismertem magamban. Ráadásul, valljuk be, ebből sem mindent. Vannak olyan részei a tereomunkának, amik nem kerülnek be semmilyen formában egy tudományos elemzésbe, mert egyrészt zavart okoznának az értelmezésben, 9 másrészt az antropológus feltárulkozásának is megvannak a maga korlátai. Nem véletlen, hogy az antropológusi munka egyik metaforajaként Hermészrél szokäs beszelni,!! hiszen Hermész megígéri ugyan Zeusznak azt, hogy nem fog hazudni, de azt már nem, hogy a teljes igazságot elmondja. Ugyan nyilvánvaló, hogy az antropológusnak meggyőzőnek kell lennie, igazolnia kell értelmezéseinek érvényességét, , igazat kell mondania" legjobb meggyőződése szerint, de be kell látnia azt is, hogy a munkája céljának eléréséhez és a — mind a vizsgált közösséget, mind az őt érő — nem várt hatások elkerüléséhez tudnia kell hallgatni is. Ahogyan Ottlik Géza szerint a regényírás az elhallgatás művészete, ? úgy igaz ez az antropológiai szövegek írására is. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A lehetőségek szerint őszintének kell lenni. Crapanzano metaforáját tovább idézve, az antropológus abban az értelemben is Hermész párhuzama, hogy ő a hírnök, aki bemutatja a maga bonyolultságában és homályosságában az adott kultúrát, majd értelmezi is azt, , tisztázza a homályost, ismerőssé teszi az idegent, és értelmet ad az értelmetlennek. Megfejti az üzenetet. Interpretál."! És ebben az őszinteségnek az a szerepe, hogy bemutassa azt is, hogy minden törekvésünk ellenére, amit a tökéletes terepmunka végzésére fordítottunk, munkánk szükségszerűen soha nem válhatott tökéletessé. Az ideáloktól időnként eltértünk, időnként megbotlottunk, időnként alkalmatlanoknak bizonyultunk, a legkülönbözőbb szemellenzők befolyásolták látásunkat, de mégis őszintén igyekeztünk az 10 Meggyőződésem szerint erről (is) szól Bronislaw Malinowski magánnaplójának története (Malinowski 1989]. 1 Magyarul lásd: Crapanzano é. n. : Vö. Ottlik 1980: 184. 3 Crapanzano é. n. 11.
