Oldal 378 [378]
OCR
376 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME a negyedik a samanizmust. Mivel a cél mindenekelőtt teljes rítusok és vallásos folyamatok tudományos, illetve didaktikai szempontokat követő bemutatása volt, a fotók nem önmagukban, ahogy az konvencionális fotókiállításokon általában szokásos, bekeretezve, paszpartuzva, mint önálló képek, hanem 1—4 db fotót tartalmazó, 10 mm vastag préselt falemez tablókon (250 grammos matt fotópapírra nyomtatva), folyamatanalízis formájában kerültek bemutatásra. A kiállítás teljes anyaga 75 tablö (15 darab 100x70 centiméteres , nagy" és 60 darab 70x50 centiméteres , kicsi"), rajtuk 163 darab fotóval. Minden egyes fényképet háromnyelvű (vietnámi, angol, francia) fényképmagyarazatok kísértek, a fényképek alá nyomtatva. A kiállításokhoz 30 db színes fotót tartalmazó, kétnyelvű (vietnámi és angol) katalógus járult, amelyet a Vietnámi Magyar Nagykövetség adott ki Hanoiban, 250 példanyban (2018). A kiállítást három helyszínen: Hanoiban, a Vietnam Museum of Ethnologyban (2018. október 12. — 2019. január 31.) (1. kép), Ho Chi Minh Cityben (vietnámi rövidítéssel TP. HCM, egykor: Saigon / Sai Gon), a Museum of Fine Artsban (2019. februar 21-28.) és Khe Sanh-ban (Quang Tri tartomany), a helyi nemzetiségek (brúk és pakoh-k) számára 2017-ben megnyitott impozáns kultúrházban (XLIX. színes kép) állítottuk ki (megnyílt: 2019. március 7.). Az első két kiállítás színhelye magától adódik: az egykor két részre tagolt Vietnám két legjelentősebb metropolisza 1ll. fővárosa (Hanoi és TP. HCM), amelyek nemzetközi szinten is kiemelkedő múzeumokkal rendelkeznek. A francia közreműködéssel épült, 1997. november 12-én, a vietnámi Frankofónia Ünnepségek és Csúcstalálkozó alkalmából, Jacgues Chirac francia államelnök jelenlétében megnyitott Vietnámi Etnológiai Múzeum, amely 4,5 hektáron fekszik, s kertjében tíz fontos vietnámi nemzetiség építészeti örökségét bemutató szabadtéri múzeum 15 működik, ma — egybehangzó vélemények szerint — Délkelet-Ázsia legjobb (néprajzi) múzeuma. Ezzel az intézménnyel alapítása óta kapcsolatban állok, alapító igazgatója, Nguyőn Ván Huy, első terepmunkám (1985—1989) idején a Vietnámi Társadalomtudományi Akadémia Néprajzi Intézetének (amellyel együttműködve végeztem kutatásomat) igazgatohelyettese volt. A saigoni Szépművészeti Múzeum jelentőségét az adja, hogy a városközpont egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb múzeuma, amely szépművészeti tárgyak mellett gyakran állít ki néprajzi és régészeti anyagot is. A Khe Sanb-i kiállításnak három tény kölcsönöz különösen nagy jelentőséget. Először, ez az a helyszín (brú nemzetiségi terület), amelynek környékén egykor terepmunkámat végeztem; a megnyitón a környékből érkező brúk is részt vettek, a képeken látható személyek közül többen is élnek még, közülük ketten jelen is voltak (Id. alább). Másodszor: az időközben végbement elképesztő méretű kulturális változás, akkulturáció következtében a Khe Sanh környéki brúk — saját állításuk szerint — az itt bemutatott szokások és 3 Thán Linh — Tő Tién — Tháy cúng/Divinities — Ancestors — Shamans. A kiállítást rendezte, a katalógust írta és a fényképeket készítette: Vargyas Gábor.
