Oldal 119 [119]
OCR
RÉGI-ÚJ IDEOLÓGIÁK, ÚJ KONTEXTUSOK " 117 — Féltetek a vietnámiaktól, féltetek az amerikaiaktól, féltetek a franciáktól, és most még a huyénben dolgozó brúktól is féltek? — Mi bizony félünk, mindegyiküktől, mindenkitől, aki a huyenben dolgozik. Minden brú fél tőlük. Ha brúk is, nincsenek tekintettel ránk (10 bűn mut púng hég)! Már a kezdet kezdetén, régen, ezek a brúk, amikor annak idején valamiféle [adminisztratív] munkát végeztek, mind ilyenek voltak! Akár tasseng-ek voltak, akár katonák, akármilyen munkát is végeztek, mindig kegyetlenek voltak, még a barátokat is elverték minden további nélkül. Különös, furcsa emberek! — Mit jelent az a szó, hogy , különös, furcsa" (lak)? — Nagyon megver, a brú a brút megveri. És azok a brúk, akik a kommunisták oldalára álltak, azok is ilyenek voltak. Brú gyilkolt brút, ugye láttad! Hát ha félünk tőlük, ezért félünk. Akik igazi kommunisták lettek, azok a kommunistákra voltak tekintettel, többé már egyáltalán nem voltak tekintettel miránk! És akik az amerikaiak oldalán harcoltak, azok dettó ugyanilyenek voltak, 100 főből legalább három az amerikaiakra volt tekintettel, s ha találkoztak a [brú] barátokkal, egyszerűen megölték őket. Még látni sem akarták a barátokat, mondván, hogy azok , a kommunistákkal vannak". Nem mondhatod, hogy mi, brúk, ne lennénk különösek! * 2. szövegmelleklet IKhoi Saráng néhány történetet mesél el a francia indokínai háború idejéből. Kezdetben egy stratégiai fontosságú hídról beszélgetünk.] — [...] Ott nagyon sok vietnámi halt meg, a franciák harcoltak, a brúk meg elfutottak. — Elfutottak? — EI bizony. Tudod, a vietnámiak lelkivilága (,, az epéje") meglehetősen furcsa! — Hogyhogy furcsa? — Ők nagyon szeretnek harcolni. Akármilyen nehéz legyen is, szeretnek harcolni. Ledobják azt a bombát, legurítják a hegyről, hogy az útra essen, legurítják. A vietnámiak nagyon hozzá vannak szokva / el bírják viselni, hogy meghaljanak. Igaz, nekik lett is országuk, nekünk meg, bruknak, nem lett! — Ti, brúk, hogyhogy nem szerettek harcolni? Egyfolytában katonák voltatok, először a vietnámiak, aztán a franciák, aztán meg az amerikaiak katonái voltatok! — Nem, nem. Akárkinek a katonái is voltunk, parancsra csináltuk, de a halált nem szerettünk! Nem bizony. — Azért csináltátok mindig, mert megparancsolták?
