Seite 111 [111]
OCR
RÉGI-ÚJ IDEOLÓGIÁK, ÚJ KONTEXTUSOK " 109 ők , szeretik a háborút és a hadviselést". Országot akartak maguknak, és megharcoltak érte. Bármiféle nehézséget, börtönt vagy akár halált is hajlandók kiállni érte. 1. szöveg: A) — Ezek a vietnámiak, ha valaki bejött az országukba, és harcolni kezdett velük, ők azonnal felvették a harcot ellenük. Mi viszont, ha valaki gyilkolni kezd bennünket, eltűrjük, mi, brúk, azonnal elmenekülünk! 2. szöveg: A) — Ott nagyon sok vietnámi halt meg, a franciák harcoltak, a brúk meg elfutottak. — Elfutottak? — El bizony. Tudod, a vietnámiak lelkivilága (, az epéje") meglehetősen furcsa! — Hogyhogy furcsa? — Ők nagyon szeretnek harcolni. Akármilyen nehéz legyen is, szeretnek harcolni. Ledobják azt a bombát, legurítják a hegyről, hogy az útra essen, legurítják. A vietnámiak nagyon hozzá vannak szokva / el bírják viselni, hogy meghaljanak. Igaz, nekik lett is országuk, nekünk meg, brúknak, nem lett! A brú és a vietnámi értékrendszer közötti különbséget kitűnően mutatja a 3. szöveg, Khoi Saráng története arról, hogy miért és hogyan fordított hátat a kommunista gerillaknak és ment at az amerikaiak oldalára. Tudván, hogy a dél-vietnámi rendőrség már körözi, kommunista elöljáróját arra kérte, engedélyezze számára, hogy a családjával együtt elmenekülhessen Északra. Jóllehet az engedélyt először megkapta, később mégis visszavonták — valószínűleg stratégiai megfontolások miatt. A földalatti forradalmi erők számára egy helyi férfi, aki az erdőt és a benne vezető ösvényeket mint a tenyerét ismeri, sokkal értékesebb, mint egy indoktrinált kommunista brú valahol az északi hátországban. Csakhogy az az — ideológiailag terhelt — frazeológia, amivel megpróbálták döntésük valódi okát elfedni, szöges ellentétben állt mindazzal, amit egy brú valaha is hajlandó lett volna (vagy lenne akár ma is) elfogadni: megparancsolták a számára, hogy tartson ki, és viselje el a szenvedéseket egy jobb jövő érdekében! , Becsapva és elárulva", Khői Saráng egyszer s mindenkorra megszakította a velük való kapcsolatait, és hagyta, hogy letartóztassák. Idézem: 3. szöveg: A) — Azt mondta [a vietnámi kommunista elöljáró], hogy ne menjek! Nem engedte! Nincs út, azt mondta, egyrészt nincs út. Másrészt azt szeretné, hogy béke legyen ebben az országban. Hogy könnyű legyen házat és irtásföldet készíteni. És ehhez tudni kell tűrni mindent, bevonulni a börtönbe Khe Sanh-ba. Ezt mondta! — Nem értem, boldogságról beszél, amikor az ember börtönbe kerül Khe Sanh-ban?
