Oldal 93 [93]
OCR
„FENT” ES „LENT”: A BRÚK ÉS , ZOMIA": II. rész " 91 jól értem a kissé lebegtetett megfogalmazásból — mégis inkább a múltban történt jelenségnek tartja (bár pontosan nem tisztázza, hogy mikor). A kérdés tehát ezek után felmerül: a múltat láttuk, de napjainkban akarhat-e bárki a kommunista világba beletartozni? A válasz erre az, hogy akommunizmus ma legjobb esetben is egy bukott történelmi kísérlet, amelyet mindenki, aki személyesen megélte, gyűlölt (illetve szenvedett tőle) — kivéve természetesen a rendszer haszonélvezőit, akik, meglehet, Vietnámban sem voltak kevesen. A vietnámi hegyi nemzetiségek között azonban valódi , haszonélvezőkről" aligha lehet szó. A döntő többség számára, akik személyesen megtapasztaltäk, akommunizmus politikailag a legszigorúbb diktatúrát, a börtönt, az átnevelő tábort, a kegyetlenséget és a kínzást jelenti; gazdaságilag a teljes elszegényedést jelentő tervgazdaságot, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket (talajváltó égetéses-irtásos gazdálkodás mellett!) ; ideológiailag szünni nem akaró harcot a különféle ellenségek (, ideológiai elhajlók", , árulók", , gazdagok", , gyarmatosítók", , kulákok", , nemesek" stb.) ellen; a vallásos élet teljes tiltását sőt megsemmisítését, és végül az egyéni iniciatívák elé gördített mindenfajta korlátokat. Ezt tapasztalatból tudja mindenki, aki az elmúlt 70 évben élt vagy halt Vietnámban, a vietnámi hegyvidéken, éppúgy, mint mondjuk Kelet-Európában vagy az ex-Szovjetunióban. S ha ennek ellenére mégis vágyódna a saját társadalmi terét meghaladó nemzeti, sőt transznacionális világra, bizonyosan nem a kommunizmusban keresné azt! Ne felejtsük el, hogy mindenféle politikai-gazdasági , puhulás" ellenére is Vietnám máig Szocialista Köztársaság, amelyben egypártrendszer van, ahol az uralkodó párt a Komunista Párt, és az ország nem picagazdaságon alapuló demokrácia. Mindezek alapján nem tartom valószínűnek, hogy az elmúlt 30 évben valaha is lett volna a hegylakók között (sőt egész Vietnám területén) tömeges önkéntes megtérés a kommunizmusra. A múltban pedig sokkal inkább indoktrináció és politikai ráhatás eredménye volt, mintsem tudatos egyéni döntésé, amellyel egy új világ, a modernitás iránti fogékonyságot akarták volna demonstrálni. A kommunista ideológia mint elmélet és az azon alapuló (kommunista) gyakorlat kezdettől fogva két különböző dolog volt. Mindezen megfontolások miatt nem érdemes különösebb következtetéseket levonni abból a bevezető hosszú történetből sem, amit Salemink (2015: 391) , etnográfiai címkeként" bemutat, egy brú kommunista káder lamentációjából. Nem kétlem, hogy ő maga őszintén hitt abban, amit mondott. Azt viszont ennek ellenére sem gondolom, hogy véleménye — ami egyébként is egy egynapos kirándulás során egyetlen adatközlővel, közvetítő (vietnámi) nyelven folytatott egyórás beszélgetést tükröz, a kontextus ismerete nélkül (mit gondoltak minderről a falubeliek?) — mértékadó lehetne úgy általában a brúk céljainak, motivációinak és aspirációinak az illusztrálására, különösen a forrásoknak azon gazdagságával szemben, amelyeket fentebb felsorakoztattam. Szemben azzal, amit Salemink számára — ha jól értem — a kommunizmus jelent, a brúk
