Oldal 78 [78]
OCR
76 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME hangulatot eredményezett azok körében, akik tudtak róla. , Mihez fogtok kezdeni, ha ez bekövetkezik?", kérdeztem tőlük. Jellemző módon az egyik legelső reakció erre az volt, hogy: , Akkor elmegyünk/eltávozunk? innen. Nem akarunk velük együtt élni." Ezt az elkerülő-kitérő magatartást bizonyítja egyébként a brúk — tanulmányom első részében (Vargyas 2016) vázlatosan bemutatott — három-négy évszázados történelme is, amelyből egyetlen fegyveres összeütközést-ellenállást-lázadást vagy háborút sem ismerünk, sem az egyes brú csoportok között, sem idegen hódítókkal szemben, noha azt például tudjuk, hogy a sziámiak XVIII-XIX. századi rabló hadjáratainak szenvedő alanyai voltak, s hogy nagy számban telepítették őket át a Mekong jobb partjára. Ugyanígy, a vietnámi krónikák sem tesznek említést a brúk esetleges ellenállásáról, ami arra látszik utalni, hogy a vieteknek a hegyvidékre való behatolása különösebb ellenállás nélkül ment végbe.? Végezetül a brúk fegyverei közül — szomszédaikkal, a katukkal és a tau-oi-okkal szemben -— jellemző módon hiányzik a pajzs és a kard, az ember-ember elleni harc par excellence eszközei; csak a vadászatra (is) használt fegyverek, a dárda és a számszeríj ismertek." E miatt a békés, más források szerint , barátságos" magatartás miatt — ami szöges ellentétben áll 8 A brú szó erre dég — "eltávozni, elhagyni, elmenni. " Ez így is volt. Li Tana (1992: 129—147) hosszan fejtegeti azt a tényt, hogy az északról a Trinhek által fenyegetett, dél felé terjeszkedő, XVII-XVIII. századi Nguyőn-uralkodók, nem engedhetvén meg maguknak azt, hogy oldalba vagy hátba támadja őket valaki nyugat, azaz a hegyvidék felől, a hegyi népekkel szemben kifejezetten békés politikát folytattak. Míg dél felé inkább — a legyőzött népek pacifikálásával együtt járó — erőpolitikát, addig nyugat felé , inkább a megbékélés, mintsem az ellenőrzés alatt tartás" politikáját folytatták (1992: 131). Ennek köszönhetően a szóban forgó két évszázad alatt a hegyvidéki népek (de nem a brúk) mindössze öt Nguyén-ellenes felkelésben vettek részt! A megbékélési politikának az is része volt, hogy míg a hagyományos vietnámi hegyi nép viszonylatban az adófizetés volt szinte az egyedüli érintkezési forma, addig Közép-Vietnámban e kapcsolat fokozottan gazdasági jellegű volt — azaz a cserekereskedelemnek, amiben a brúk tevékeny szerepet játszottak (Id. később), igen fontos szerepe volt; a Nguyőnek gazdaságpolitikája egyébként is a tengeri és szárazföldi kereskedelmen alapult, szemben a hagyományos vietnámi földművelés-modellel. A hegyvidékkel és lakóival fenntartott jó viszony a Nguyőnek számára annyira fontos volt, hogy a rituális-vallási mezőben néhány egyedülálló rítus révén külön hangsúlyt is kapott. Ilyen rítusok voltak például a mó núi — "a hegyvidék megnyitása", szemben az észak-vietnami son phong = ‘védévonal a heggyel szemben’ ritussal; vagy a di nguon - "a forráshoz menni, értsd: "a hegyekbe menni és értékes dolgokat gyűjtenv; vagy a lő cúng chú dát cű — "áldozatot bemutatni a vidék előző (és szellemként felfogott) urának". Li Tana szerint Dang Trong-nak (azaz a Nguyének birodalmának) Észak-Vietnámmal szemben az egyik megkülönböztető jegye az volt, hogy a vietek a hegylakókkal részben elkeveredve, illetve inkább egymás közvetlen közelében éltek. Mindezek ellenére is a vietnámiak és a hegylakók érintkezésének szentelt fejezetet azzal zárja, hogy a két népesség között összeházasodás nem volt, s a vietek hagyományosan tartottak a hegyvidéktől és annak lakóitól. 19 Itt most figyelmen kívül hagyom azt a tényt, hogy a brú sámánok egyik par excellence felszerelési tárgya a (jóslásra használt) kard.
