OCR
„FENT” ES „LENT”: A BRÜK ES „ZoMIA”: II. rész " 75 között fennálló határ kijelölésének, majd újrameghúzásának a kérdésével foglalkozik, s közben részletes beszámolót ad az itt lakó népekről." Idézem: A hosszú hajú, szinte meztelen kha leu-k [értsd: brük], akik újra meg újra áthelyezett, nyomorúságos kunyhókban laknak, nem ismernek semmiféle háziipart, még a szövést sem, és csak az irtásföldjeiken megtermelt rizsen, valamint erdei termékeken élnek, örökösen az űzött vadakhoz hasonlítanak. Az erélytelenségig félénken, a hamisságig gyanakvóan a hódítóktól való állandó rettegésben élnek, legyenek azok annamiak, laosziak vagy franciák." (Barthélémy, 1947: 10; közzéteszi Vargyas 2000: 267; kiemelés — V. G.) ro Mindez teljes összhangban áll azzal, amit kis híján egy évszázaddal később jómagam a Khe Sanh és Tchépone k6rnyéki ,,van kiéuk” és „trik” között tapasztalhattam: a brúk békés, majdhogynem félénk, visszahúzódó magatartásával. Az idegen behatolókkal szembeni első reakciójukra, az előlük való ösztönös visszahúzódásra álljon itt egy példa: 1985—1989 között egyik utam során szó esett egy vietnámi földmérő mérnökről, akivel magam nem találkoztam, de akinek az volt a feladata, hogy feltérképezze a vidék , lakatlan" területeit egy későbbi esetleges vietnámi betelepítés céljából." Jóllehet a terv ottlétem idejéig, 1989 végéig puszta szóbeszéd tárgya maradt, így is feszült $ Ezt a gépírással és nyomtatásban egyaránt 40 oldalt kitevő dokumentumot M. Ferlus (Párizs) kollégám szívességének köszönhetem. Első francia nyelvű közléséhez Id. Vargyas 2000: 257—297 (IV. függelék). A dokumentumra a továbbiakban még visszatérek. A , belső gyarmatosítás" (internal colonialism), vagyis az államalkotó többség egy részének nagy tömegekben való áttelepítése a túlnépesedett síksági területekről a kisebbségek lakta hegyvidéki, , lakatlan" területekre, terepmunkám idején (1985—1989) még nem volt folyamatban a brúk által lakott vidéken. A belső áttelepítések ugyan — hasonlóan Délkelet-Ázsia más országaihoz, például Indonéziához — Vietnám egyes részein is állami szintre emelt politikává váltak 1975, az ország újraegyesítése utän (ld. Hardy 2005), de a folyamat érdekes módon elkerülte Ouáng Tri-t, és sokkal inkább a nagyobb , szabad" földterületekkel kecsegtető Központi Hegyvidékre (Central Highlands, régi nevén: ,,Cao nguyén Trung phan”, mai nevén ,,Tay Nguyén”: Dak Lak, Dak Nöng, Gia Lai, Kon Tum, Lam Ding tartomanyok) volt jellemzé. Jegyezzük meg azért, hogy nincs feltétlenül szükség mesterséges vagy erőszakos beavatkozásra ahhoz, hogy a demográfiai tájkép megváltozzék. A , belső gyarmatosítás" magától is zajlik, természetes módon. Vegyük példának Huóng Hóa kerület járási központját, Khe Sanh városkát! A francia gyarmatosítás előtt Khe Sanh jelentéktelen kis vietnámi huyén-központ volt az Annami Birodalom szélén, a brú vidék szívében, amelyben fél tucat vagy annál is kevesebb vietnámi funkcionárius székelt mindössze (Harmand 1879-80: 308 skk.). A franciäk ältal a koräbbi gyalogösvenyek helyen megépített 9. számú gyarmati út a századforduló tájától kezdve fokozatosan nyitotta meg a területet az idegenek előtt. Nem sokkal később vietnámi vándorkereskedők telepedtek le az út mentén. Egy évszázad múltán Khe Sanh — a mintegy fél évszázadig tartó polgárháború okozta vérveszteségek ellenére is — lüktető vietnámi városkává fejlődött: az 1989-es népszámlálásban a kerületben feltüntetett 21 000 vietnámi döntő többsége Khe Sanh-ban, illetve a környékén élt. Evvel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ez a lélekszám nagyjában-egészében megegyezik a Huóng Hóa kerületben élő brúk összlétszámával (1989: 22800, 1999: 23 121) — márpedig ez a kerület egyike a legsűrűbben lakott brú vidékeknek!