Page 13 [13]
OCR
Eröszö ® 11 hosszú ideig hidegen hagytak. Az 1980-as évektől kezdve minden erőmet és figyelmemet a terepre jutás, az ott látottak/tapasztaltak , objektív" megörökítése és közzététele kötötte le évtizedekig. A Writing Culture-vita valójában az alatt zajlott, amíg a terepen voltam. Időm, kedvem és lehetőségem sem igazán volt bekapcsolódni. , Klasszikusnak"? mondható terepen, egy tradicionális szociokulturális antropológiai iskola képviselőjeként a brú kultúra hagyományos elemeire koncentráltam. A reflexivitásra és a pozicionalitásra irányuló érdeklődés és hajlam tehát nem elsősorban elméleti megfontolások vagy tudományos divat következménye nálam, jóllehet a folyamatosan változó nemzetközi környezet elvárásai, megújuló referenciái, az új meg új diskurzusok és szaktudományos művek nyilvánvalóan öntudatlanul is hat(hatjnak az emberre. Ahogy így, utólag megpróbálom saját utamat vagy , fejlődésemet" a magam számára 15 érthetővé tenni, magyarázni, az én esetemben inkább arról van/lehet szó, hogy 2007-es új terepmunkam körülményei és feltételei messzemenően hatottak gyűjtési módszereimre, azon keresztül pedig a terepmunkáról és az antropológiáról való gondolkodásomra is — és ez, párosulva az olvasmányélményekkel, majdhogynem észrevétlenül eredményezte azt, hogy a gondolkodásom fokozatosan átalakult. Amikor 2007-ben, közel két évtized után újra fél évet tölthettem a brúk között, a Vietnámban végbement drámai gazdasági átalakulás következtében már mindenütt volt áram, ami alapjaiban változtatta meg a gyűjtés körülményeit. Hogy csak egyetlen dologra utaljak, amiről mára bebizonyosodott, hogy felbecsülhetetlen értékű, nem várt következményekkel járt a számomra: az áram lehetővé tette, hogy laptopot és digitális fényképezőgépet használjak. Aki élt valaha a világtól elzárva — áram, út, posta, telefon, bolt, pénz (vagy bármi, amit a , civilizáció" szóval szoktunk jellemezni) nélkül — és körmölte — napi 10-12 óra fáradságos testi munkát jelentő terepmunka végén, esténként, ceruzával, a tűzhely fényénél (vagy ami még rosszabb: az elemlámpát a fogai között tartva), törökülésben, görcsbe merevedő ujjakkal — a naplóját, az érteni fogja a különbséget, amire utalok. Mindarra, amire eddig gondolni sem mertem volna, most lehetőség nyílt! A laptop egész nap nyitva volt: a naplómat (plusz a fényképleltárt) folyamatosan írtam, ahogy valami történt, amit megörökítésre méltónak találtam (és mi nem az?), odaültem, és feljegyeztem (1. kép). Ez naponta több menetben akár több órás naplóírást is jelentett. Mindent leírtam, ami elhangzott, és nemcsak az adatot magát, hanem teljes beszélgetéseket, anekdotákat, pletykákat, mások által másoknak mesélt történeteket; ezen felül az elhangzás kontextusát, a rá adott reakciókat és kommentárokat, saját gondolataimat és véleményemet, érzéseimet, félelmeimet, vágyaimat és terveimet — egyszóval szinte mindent rögzítettem! Összeszámoltam: átlagos napi naplóbejegyzéseim 4—10 000 leütés között váltakoznak, az egész napló 976 000 n, azaz összesen 25 szerzői ívet! tesz ki, ami ! Egyív— 40000 n.
