Page 130 [130]
OCR
új, az előzőknek ellentmondó véleményt nem formálnak. Ha némileg árnyalják is a 16. század végére kialakult képet, azon jelentősen nem változtatnak, egy már jól kitaposott ösvényen haladnak.? A nagy John Milton (1608-1674) az elsőként említett diplomatákhoz hasonlóan úgy írt Moszkóviáról, hogy soha nem járt ott. Művének előszava szerint egy átfogó, összegző képet akart adni a Moszkva-központú államról. Okulva a korábbi szerzők munkáiból, úgy törekedett a teljességre, hogy egyrészt hasznos tudással vértezze fel, másrészt szórakoztassa is az olvasót, s mindeközben ne vesszen bele a jelentéktelen részletekbe, ne ismételjen öncélúan sehová sem vezető hosszú történeteket. Az öt fejezetre tagolt értekezés első része a hagyományokat követve földrajzi leírást ad, s röviden informál az ország politikai berendezkedéséről, a cári hatalomról, az ország katonai erejéről, az egyházról, a helyi szokásokról. A következő rész a szamojédekről, Szibériáról szól, az északi népekről, a harmadik fejezet ugyanezt folytatja, a Kínába vezető és oly nagyon áhított vízi út lehetőségéről értekezik. A negyedik fejezetet Oroszország történetének szentelte Ruriktól Mihail Fjodorovicsig, az első Romanov-dinasztiabeli uralkodóig, az utolsó részt pedig az orosz-angol kapcsolatoknak. Angliában a 16. században felértékelődött Oroszország szerepe, úgy is, mint kereskedelmi partner, úgy is, mint a kelet felé vezető kereskedelmi útvonal, így a diplomáciai kapcsolatok is intenzívebbé váltak. Az Oroszországgal kapcsolatos információknak megnőtt a gyakorlati jelentősége. Az angol-orosz viszony alfája és ómegája a kereskedelem volt. Az oroszországi kapcsolatok olyan fontosnak bizonyultak, hogy az angol kereskedők társaságot alapítottak a haszon kiaknázá23 Az eddigiekről részletesen, jegyzetekkel, bibliográfiával: Radnóti Klára: Euröpa Moszkövia-kepe a 15-16. században, Budapest, Magyar Ruszisztikai Intézet, 2002. 128
