Seite 125 [125]
OCR
ban hatszor jelent meg latinul, ötször németül, kétszer olaszul, egyszer angolul és egyszer még cseh fordításban is." Herberstein munkája hosszú ideig nagyon népszerű, a Moszkóviába utazók skötelező olvasmánya", egy olyan alapmű, amelyet minden későbbi Oroszországról író szerző felhasznált. Így van ezzel az Oroszországról szóló irodalom másik 16. századi óriása, Antonio Possevino is. A jezsuita diplomata a hosszúra nyúló livóniai háborúk következtében XIII. Gergely pápa követeként lépett orosz földre 1581-ben, hogy elösegitse IV. Ivan (1530-1584) és Báthory István béketárgyalásait - s titkos megbizatäsa szerint IV. Ivant vonja be egy törökellenes ligäba, valamint terelje viszsza a katolikus anyaszentegyház kebelébe. Dacára az alapos felkészülésnek, Possevino a titkos küldetésnek nem tudott megfelelni. Viszont úgy adta közre jelentését 1584-ben a jezsuita rend évkönyvében,? hogy minden passzusnál feltüntette forrásait, sőt, forráskritikát alkalmazott. A nagy műveltségű jezsuita szerzetes felkészültsége, teológiai kérdésekben való jártassága miatt műve mintegy összegzi a korábbi szerzők munkátt, kritizál, értékel, így aztán elődeinél egy jobban kidolgozott, árnyaltabb, valósághűbb képet nyújt az orosz államról. Hiába azonban a lelkiismeretes, tudományos igénnyel írott beszámolók többszöri kiadása, a különféle kozmográfiák, térképek híradásai, az antik szerzők újbóli felfedezése, a politikai és kereskedelmi érdekeltség, a visszafogottabb, tárgyilagosabb, egy-egy kérdéskört alaposabban elemző , tudományos? értekezések, az Oroszországot megjárt utazók, diplomaták beszámolói csupán egy szűk művelt réteg olvasmányai lehettek, a szélesebb közönséghez nem jutottak el. Nem úgy, mint a livóniai háborúk (1558-1583) időszakában megjelenő ún. , moszkovita 12 Uo., 374. 133, Annae litterae Societatis Iesu anni MDLX XXII ad Patres et Fratres eitusdem Societatis, Romae, 1584, 226-272. 123
