Oldal 122 [122]
OCR
amennyi szükséges lett volna a valóban reális képhez, így információikat a tévedések, félreértések lehetősége miatt erős kritikával kell szemlélnünk. Mindennek következtében a moszkvai segítségre ácsingózó hatalmak reményei illuzórikusnak mutatkoztak: a 15-16. szäzadi Oroszország uralkodóinak minden energiáját lekötötte a tatár függőség végleges felszámolása, az orosznak tartott földek egybegyűjtése, az állami egység megteremtése, ennek következtében a hirtelen megnőtt állam igazgatásának, védelmének megszervezése, a balti-tengeri kijárat megszerzése, bekapcsolódás a kereskedelembe, a nemzetközi életbe, az ország elmaradottságának megszüntetése. Már az itt felsoroltak is túl soknak bizonyultak, így Oroszország a tárgyalt korszakban az oszmán állammal végig békés kapcsolatokat igyekezett fenntartani. Ami pedig a római katolikus anyaszentegyházhoz való csatlakozást, a skizma megszüntetését illeti, az is csak vágyálom maradt. Az autokefál orosz ortodox egyháznak semmilyen érdeke nem fűződött a római pápa primátusának elismeréséhez, a közös hit emlegetése az orosz uralkodók részéről csak politikai cselfogás volt. A pravoszláv egyház a latin hitűek ellen konzekvensen ellenszenvet táplált, eretneknek tartotta a katolikusokat, akiket minél távolabb akart tartani saját nyájától. Értelmezésében Konstantinapoly a ferrara-firenzei unids zsinat (1438-1439) cikkelyeinek elfogadásával latin eretnekségbe esett, így oszmán uralom alá kerülése Isten büntetése. Bukása után Moszkvára hárul a keresztény világ védelme, az orosz lett Isten választott népe, a hit és az összes ortodox védelmezője. Ennek az elméletnek a kikristályosodását Filofej szerzetes Levél a rossz napokról és órákról (másként: Levél a csillagjósok ellen) című levelében olvashatjuk." Ebben fogalmazódik meg a ,, Moszkva — harmadik 8 Filofej (szerzetes): Levél a rossz napokrdl és érakrol, Aetas, 1995/3, 127-136. (Jegyzetek: Filippov Szergej, Sisk Gabor.) 120
