OCR
szempontból tárgyalja a mai Oroszország, Mongólia és Kína területén fekvő régiókat, az orosz történelem egy részét és az angol-orosz diplomáciai kapcsolatok történetét. Az első fejezet első felében általános földrajzi leírást olvashatunk, főleg Oroszország európai részeiről, különös tekintettel azokra a vidékekre, amelyeket az angol utazók és kereskedők bejártak. A különböző tájegységek bemutatásában itt és a későbbi fejezetekben is fontos szerepet töltenek be a folyók és a rajtuk megtett vízi utak: ezt Parks nyomán felfoghatjuk ötletes térképpótléknak, de Miltont alkalmasint az a kora újkori angliai irodalmi hagyomány és kulturális gyakorlat is befolyásolta, amely — a modern nemzetfogalom kialakulása előtt — a folyók hálózatával és a rajtuk bonyolított forgalommal írta le az ország gazdaságát, társadalmi viszonyait és kulturális örökségét.7 A fejezet második része az orosz államot (hatalmi struktúra, jogrendszer, katonaság) és az oroszok szokásait (házasság, temetési szokások, műveltség) írja le röviden. A második és a harmadik fejezetben átlépünk Ázsiába: Szibériába (Szamojédföldre és Tunguziába) és Kína határvidékére. A nagy folyók itt is meghatározó elemei a különböző régiók leírásának, de a földrajzi és etnográfiai beszámolók ezekben a fejezetekben — a Milton rendelkezésére álló angol és orosz tudósítások szűkössége és pontatlansága miatt - elnagyoltabbak, és gyakran homályos, mesés elemeket is tartalmaznak. Kína esetében például Milton tartja magát ahhoz a 17. század közepére már meghaladott elképzeléshez, hogy két kínai birodalom létezik, az északi Cathay, melynek fővárosa Cambalu, illetve az attól délre fekvő, Peking központú Kína.? Az angolok Moszkóvia iránti érdeklődését eredetileg a mesés gazdagságáról híres 7 YP 8:465; Andrew Mcrae: Fluvial Nation: Rivers, Mobility and Poetry in Early Modern England, English Literary Renaissance, vol. 38, 2008/3, 506534. 8 Y. Z. Chang: Why Did Milton Err on Two Chinas?, The Modern Language Review, vol. 65, 1970/3, 493-498. 96