Oldal 78 [78]
OCR
koronája, melyeknek mindkét oldalán két-két drága fehér ruhába öltözött nemesifjú állt, mindegyikük vállán szekerce. Több mint száz nemesember ült körben padokon. Miután a cár csókra nyújtotta kezét, és a királynő egészsége felől érdeklődött, felszólította követünket, hogy üljön a számára kijelölt helyre, körülbelül tíz lépés távolságra a tróntól, s onnét adja át a királynő levelét és ajándékát. Ezt a követ nem találta észszerűnek, ezért a trónhoz lépett, mire a kancellár elébe állt, hogy átvegye a leveleket. A követ azonban kijelentette, hogy a királynő nem a kancellárnak küldte a leveleit, ezért továbblépett, és személyesen a cárnak adta át őket. Ezután a követ röviden visszavonult a tanácsterembe, hogy a cári tanács néhány tagjával tárgyaljon, ahonnét vacsorára hívták: a lakoma közepén a cár felállt, és fenékig ürítette kupáját a királynő egészségére, és követünknek egy nagy kupa rajnai bort küldött, hogy az pedig az ő egészségére igyon. Később a cár több alkalommal behívatta a követet, hogy közös ügyekről tárgyaljanak, de követünk nem volt hajlandó a megbízatásán túl engedni neki, a cár viszont nem szokta meg, hogy megtagadják a kívánságait, így egy nap különösen indulatba jött, és zord arckifejezéssel azt mondta a követünknek, hogy nem tartja a királynőt méltó társának, mivel annak, úgymond, feljebbvalói vannak. Minden lehetséges veszélyes következmény dacára a követ nem tartotta kötelességének, hogy bármi olyasmit meghallgasson, ami csorbítaná a fejedelme fenségét, ezért hasonló merészséggel és zordsággal megmondta a cárnak, hogy a királynő egyenrangú bármelyik uralkodóval, aki a keresztény világban a legnagyobbnak tartja magát, és megvannak a módszerei arra, hogy kárt okozzon az ellenségeinek, bárkik is legyenek azok. , Igazán? - kérdezte a cár -, s akkor mit mondasz a francia vagy a spanyol kirälyröl?” „Egyenrangünak tartom bármelyikkel" 76
