Seite 56 [56]
OCR
helyen, hogy a tűzvész eloltásában megmutathassa a nép iránti gondosságát és jóindulatát: szét is osztott közöttük annyit a vagyonából, hogy újjáépíthessék a házaikat és helyrehozhassák a károkat. Egy másik alkalommal a nép arról morgolódott, hogy a nagy járvány, amely az ország harmadát elvitte, büntetés volt azért, hogy őt, egy gyilkost, uralkodónak választottak - ekkor mellvédfalakat épített körbe a moszkvai külső városfalon, s elrendelte, hogy onnét egy hónap alatt húszezer fontnyi pénzt szórjanak a szegényeknek, amellyel szinte sikerült befogni a szájukat. Borisz halála után Pjotr Baszmanovot, aki fiatal ember létére az ország népének egyetlen reménye és mentsvára volt, újra háborúba küldték, s vele együtt sok angol, skót, francia és holland katonát is. A másik tábornokkal, Golicinnel7 együtt mindegyikük átállt az új Dmitrij oldalára. Annak a követei ekkorra már Moszkva külvárosába értek, a sokaság a várkapu előtti nagy mezőre vezette őket, miközben a várban éppen a Cári Tanács ülésezett. A nép fenyegetésére sok tanácstagot kihívtak, és arra kényszerítették őket, hogy hallgassák meg Dmitrij levelét, amelyet nyilvánosan felolvastak. A levél tartalma annyira feltüzelte a sokaságot, hogy még mielőtt a felolvasás véget ért volna, feldühödten betörtek a várba, és erőszakosan viselkedtek mindenkivel, akit ott találtak. S amikor szembetalálkoztak Dmitrij borzasztóan megkorbácsolt és megégetett követeivel, a haragjuk csak nőtt. Akkor az egész város felzúdult, minden nagy hatalmú tanácsnok házát kifosztották, különösen a Godunovok házait, akik Borisz rokonságába és családjába tartoztak. A legnépszerűbb nemesek végül addig kérlelték a népet, hogy az véget vetett a felfordulásnak. A cárnő biztonságosabb helyre próbált menekülni, de letépték nyakáról 147 Vaszilij Golicin (1572-1619). 34
