Oldal 30 [30]
OCR
Hakluyt 1:318. Hakluyt 1:320, 254. Házasság, Hakluyt 1:322. Hakluyt 1:314. Temetés, Hakluyt 1:242, 254, 323. bronzágyú áll. 40 mérföldes körzetben a földek, városok és falvak zöme e szerzeteseké, akik éppolyan kiváló kereskedők, mint bárki más az országban. Húsvét ünnepén, ha két ismerős találkozik, kezet fognak egymással, s az egyikük azt mondja, ,,Az Úr feltámadt", mire a másik így felel: , Valóban feltámadt", s ezután megcsókolják egymást, akár férfiak, akár nők. A cár Isten, Miasszonyunk és Szent Miklós után a legtöbbre a metropolitát becsüli, mivel az Isten lelki szolgája, míg a cár csak erre a világra? kapja tisztségét. Azok a moszkóviaiak azonban, akik a tatárokkal határosan élnek, még most is pogányok. Amikor ketten egymásba szeretnek, a férfi (más apróságok mellett) korbácsot küld a nőnek, hogy jelezze, mire számíthat, ha vétkezne, és az a szokás járja köztük, hogy ha az asszonyt nem verik meg hetente egyszer, akkor azt hiszi: nem szeretik, s csak rosszabbul viseli magát. Ettől függetlenül nagyon engedelmesek az asszonyok, nem is járnak nagyon házon kívül, csak bizonyos időszakokban. Ha a házasfelek teljesen megutálták egymást, a férj elválhat a feleségétől. Nem vitás, hogy ezt a szabadságot a görög egyházból származó vallásukkal és a római jogból szerezték. Halottaikat a lábukon új cipővel temetik el, mintha hosszú útra indulnának, s ajánlóleveleket tesznek a kezükbe Szent Miklósnak és Szent Péternek címezve, melyek szerint ez az ember volt a legnagyobb orosz, aki 35 Az eredeti a spiritual és a temporal melléknevek szembeállításával jelzi az egyházi és a világi hatalom különbségét. 36 Hakluyt és Purchas nem említik közvetlenül a válást. Milton közhelygyűjteményében (Commonplace Book, fol. 112) azonban a , válás" címszó alatt idézi Herbersteint, aki arról tudósít, hogy a moszkóviaiak megengedik ugyan a válást, de eltitkolják, mivel ellentétes a vallásukkal. 28
