Oldal 28 [28]
OCR
Haderő, Hakluyt 1:239, 250. Hakluyt 1:314. Hakluyt 1:250. s ezáltal a háborúság semmi vagy csak kevés költséggel jár a cárnak. Az oroszok nem kevesebb mint 300 ezer katonát fegyvereznek fel háború idején, ezeknek a felét a csatamezőre küldik, a maradékot a határon állomásoztatják helyőrségeken. A földműveseket és a kereskedőket nem sorozzák be, csak az ország fiatal embereit. Gyalogos katonának csak olyanokat vetnek be, akik utászi és tüzéri feladatokat látnak el, e két csoport 30 ezer főt tesz ki. A sereg maradék része lovaskatonákból áll, mind íjászok, és török divat szerint rövid kengyellel ülik meg a lovat. Páncélzatuk lemezkabátból és sisakból áll. Némelyiküknek a páncélkabátját bársony vagy aranyszövet borítja, mivel pompázatosnak kívánnak látszani, s minden mértéken túl maga a fejedelem: sátrát dcrágakó-berakásos arany- vagy ezüstszövet borítja. Sarkantyú helyett a nyeregfára erősített kis dobokat használnak, mert ezeknek a hangjára a lovak gyorsabban futnak. Hadrend nélkül harcolnak, s nem szívesen csatáznak rajtaütéssel vagy csellel. A hideget és a szűkös étrendet csodálatosan tűrik: amikor a földet belepi a hó, és egy méter mélyen megfagy, a közkatonák a szabad ég alatt maradnak együtt két hónapon át, sátor vagy tető nélkül, csupán fellógatják a kabátjukat abba az irányba, ahonnét a zord idő jön, kis tüzet raknak, és elé fekszenek, a hátukat a szélnek fordítva. Nem isznak mást, csak hideg patakvizet egy kis zabkásával elkeverve, s ugyanezt eszik. Lovaikat nyers gallyakkal és fakéreggel etetik, és a szabad ég alatt tartják őket, mégis jól szolgálnak. A cár nem ad semmilyen fizetséget, csak a zsoldosoknak, viszont azokat, akik a harcokban kitűnnek, földdel jutalmazza meg, amit életük végéig birtokolhatnak, így hát azok, akiket a legtöbbször háborúzni küldenek, úgy gondolják, nagy 26
