Oldal 27 [27]
OCR
dék pedig eltart másokat, akik többet érdemelnek." Az ember, miután ekképpen felszólították arra, hogy váljon meg a vagyonától, nem berzenkedik, hanem alázatosan azt válaszolja, hogy minden, ami a birtokában van, Istené és az uralkodóé, mintha nem is a sajátjától kellene megválnia, hanem megtérítené mindazt, ami igazság szerint inkább másnak járna. Minden nemesember maga rendelkezik a béreseivel, ő bíráskodik felettük: ha két nemesember béresei összekülönböznek, akkor az uraik megpróbálják összebékíteni őket, s ha ők sem tudják, akkor ki-ki az ország főbírája elé viszi a saját béresét. Nincsenek ügyvédjeik, minden ember a saját ügyét képviseli, esetleg saját kezűleg adja át a fejedelemnek írásos kérelmét vagy nyilatkozatát, de az alacsonyabb rangú tisztviselők korruptsága az igazságszolgáltatást sokszor rossz irányba téríti. Amikor semmilyen más bizonyíték nem áll rendelkezésre, a döntést személyes ütközettel vagy a peres feleket képviselő harcosokkal döntik el. Ha egy adós szegény, akkor az uralkodó rabszolgája lesz, aki bérbe adja munkára, amíg az adósságát nem törlesztette (s addig szolgaságban is marad). Az ítélkezés másik formája még a sorshúzás. A cár jövedelme mindaz, amit kíván és amit az alattvalói képesek biztosítani, és nem riad vissza a legközönségesebb módszerektől sem, hogy behajtsa, ami neki jár: minden nagyobb városban van ugyanis egy züllött ivó, amit korcsmának hívnak, s amit a cár kiad, vagy odaadományozza valamelyik hercegnek vagy nemesúrnak a szolgálataiért. Ez azután egészen addig az egész város ura, kedvére rabolhat és fosztogathat, amíg — miután már jól meggazdagodott - saját költségén háborúzni küldik, ahol aztán kifacsarják belőle az összes balul szerzett vagyonát, 25 Hakluyt 1:309. Jövedelmek. Hakluyt 1:314.
