Seite 208 [208]
OCR
Filiczki művei 4) Fridrich Kropilius Albinus'” (~1580-1622?) (inc. Quattuor ad castos, mortales, coniugis ignes; inc. BIs Dena et terna VLIIber ab orbe CUCUrrIt; inc. BIs Dena et terna VIlber ab aXe CUCUrrlr, A4), Marburg: 5) Elias Hossmann Boleslaviensis Silesius (inc. Aurora in roseis iam fulserat urea bigis; inc. Ergo venator felix felice sagitta; A4'—AS"),. 6) Gedeon Fischer (?-1626), hirschbergi (Jelenia Göra, PL) tanäcsos (inc. Sic inter patrias an tibi virgines, AS"). 7) Valentin Senftleben (1547-1627), tanitö, polgärmester &s rektor (inc. Tandem ergo in casses, tibi quos Cytherea tetendit, A5‘-[A6'}). 8) David Hintschel Boleslaviensis Silesius (inc. Invidiam fatis oro, Friderice, secundis, [A6"”)). 9) Valentin Hillinger Aurimontani Silesius (inc. Forte sub arbusto sua castra locaverat, atque, |A6'-A7}]). 10) Jonas Melideus Silesius (inc. Sit felix coeptum, caelo vis pronuba Christi, [A7]). Herborn: 11) Johann Piscator (1546-1625) (inc. Friderice, gratulor tibi, inc. Friderice, gratulari [A7-A®8")). 12) Matthias Martini (1572-1630) (inc. Fit, quicquid fieri voluit divina voluntas; inc. Ov oot uékei pianois [AS']-B°). 13) Johann Heinrich Dauber, herborni tanar (?-1628) (inc. Nescio quid causae sit, sur mea vena recuset; B"). 14) Georg Pasor (inc. Magnes non aurum trahit, et neque iaspida fulvam; B2'). 15) Heinrich Gutberleth (inc. Oixov xrnőáliov hábec, 6 Kadé vougie, yaipe; B2'). 16) Petrus Titus Beutheniensis Silesius (inc. Quem sincera pene Virtus constanter, et ardor; B3'). Filiczki 13 disztichonos epithalamiuma kissé furán cseng egy vidám ünnepségen, ahogy egy Carmina gratulatoria című kötetben is (B2"). A vers több mint fele guerela, mintha két panelből illesztette volna össze a költeményt: egy túlméretezett, bevezető gyászos panaszból és egy szinte kelletlennek tűnő, kötelező áldásból. Akár az antitheszisz retorikai fogását is láthatnánk a kompozíció ilyetén elrendezésében, amely az ünnepi boldogságot hangsúlyozza ki a pusztulás tragédiájának oppozíciójával, azonban az olvasónak az az érzése, hogy ez alapvetően egy panaszvers, amelybe mintha kötelességből, kelletlenül erőltette volna házassági jókívánságait. Az is sokatmond6, hogy az Ovidius-alluziok a Tristidt idézik. Se Menandrosznal, se Scaligernél nem találunk ajánlást egy alapvetően vidám vers kompozíciójának ilyen tragikus oppozíciójára. Filiczki versének a felütésében múzsáját syrmában idézi meg, amely a tragédiát játszó színészek uszályruhájára utal. Talán erre hivatkozva mentegetőzik is kevéssé 176 "TRUHLÁR, HRDINA, HEJNIC, MARTÍNEK, ed., Rukovéf 1969, 88—95. 206
