Oldal 155 [155]
OCR
Filiczki művei A képvers Scaliger poétikájában Scaliger nem sokat foglalkozik a képverssel, azonban fontos megemlíteni, mert minden intuitív definíciókísérlettel ellentétben a vizuális forma nem egyszerűen másodlagos a számára, hanem mintha nem is létezne. Scaliger — tudatosan vagy ösztönösen — vak a képvers vizualitására, vagy másként fogalmazva, Scaliger nem látni, hanem hallani igyekszik a vizuális formát. Ami számunkra a legszembeötlőbb, az Scaliger számára mellékes. Leginkább az izgatja Scaligert a képversben, amit mi másodlagosnak tekintünk, vagyis a metrum, és pontosan ebből az irányból igyekszik megközelíteni ezt a poétikai jelenséget. Mintha direkt egy absztrakt oralitás felől akarná vizsgálni. És ettől válik Scaliger kísérlete roppant izgalmassá, hiszen az az előfeltevés húzódik mögötte, hogy a metrum képes valamiféle , ábrát rajzolni a levegőbe", amelyet a verssorok hossza szabna meg. Egyrészt árulkodó, hogy a képvers problémáját nem az Idea című harmadik könyvben tárgyalja, amely már csak a címszó eredeti jelentése miatt is a vizualitás képzetét kelti, hanem a második könyvben, amely a költemények matériájával (2y/e) foglalkozik. De itt a materia nem a tartalmukra vonatkozik, hanem arra az anyagra, amiből felépülnek a versek, vagyis a betűkre, szavakra és sorokra, tehát a metrumra. Ezen kívül a fejezet címe is árulkodó, amelyben a képverssel találkozunk: Composita per cohortes.? A cohors itt egy bekerített területre vonatkozik." Egy olyan behatárolt térre, amit betűkkel — vagyis Scaliger ideális vershallgatója számára — hangokkal töltünk meg. Olyan, mintha árkot ásnánk és az árkon belüli területre magokat vetnénk, amelyek kizöldülve saját határaikat is jelzik, és így jelenítik meg a határokon belüli formát. Bernhard Scholz nagyon inspiratív tanulmánya szerint, amikor Scaliger a költészet anyagát és formáját tárgyalja, akkor ezt metaforikusan nem egy edénnyel és annak tartalmával kell ábrázolni, hanem a viasztábla és az íróvessző (szy/us) képével." Ez Scholz szerint azért fontos Scaliger számára, mert így az arisztotelészi négy ok sémáját rá tudja húzni a költészet egészére. A causa materialis a nyelv mint anyag lenne, a causa formalis pedig a metrum. És ez lehetővé teszi azt is, hogy rákérdezzünk az adott költemény causa finalisára és causa efficiensére is. Habár Scaliger nem tesz említést ilyesmiről, de az arisztotelészi négy okon keresztül a kora újkori alkalmi költészet működése is jól megragadható még akkor is, ha nem teljesen poétikai, hanem inkább a már fentebb vázolt (lásd 119. oldalon) szociológiai 2° Scaicer 1561, 69-70 (2.25). 3 N. Kis Timea hivta fel a figyelmemet arra a lehetséges scaligeri képzettársításra, hogy a coborsnak mint betűkből felépített, megszervezett rend formájának éppúgy önmagán túli értelme van, ahogy a római légiók cohorsai sem pusztán a katonák összességét jelenti. A cohors formája miatt több, mint katonák sorai, ahogy a képvers is több, mint szavak sora. 4 ScHoLz 2003, 631. 153
