Oldal 143 [143]
OCR
Az alkalmi költészetről 1) KAntıoi, az istenekhez invokációt tartalmazó himnuszok, amelyek megtalálhatók Szapphónál (Kr. e. 630/612-570?), Anakreónnál (Kr. e. 575/570—495) és oly sok lirikusnäl.'?® 2) Anoneuntikot, elutazäskor valamilyen búcsúzást tartalmazó himnuszok, amilyen például Bakkhülidesznel (Kr. e. 520/516-451?) olvashato. 3) pvotxoi, természetről szóló himnuszok, amelyek Parmenidésznél (Kr. e. 520/515-460/455) vagy Empedoklésznál (Kr. e. 4957—435?) olvashatók és az istenek természetét is kifejtik. 4) uwvOtxoi, allegorikus, mitikus himnuszok például arról, hogy Apollón Admétosz szolgája volt stb. 5) yevealoyixoi, a kôülték theogéniäit kôveté isteni genealögiäkat tartalmaz6 himnuszok. 6) nenkaouevoi, kitalâciék, amikor is istenekként, daiménokként megszemélyesitünk olyan dolgokat, mint például Szimónidész (Kr. e. 557/556—468/467) a Holnapot (Auptov) vagy a Tétovázást (Oxvoc). 7) edktioi, csak imádságot tartalmazó himnuszok, amelyekben kérünk valamit. 8) anevKrıkot, olyan himnuszok, amelyekben azert imädkoznak, hogy megakadälyozzäk, elkerüljek a bajt. Scaliger a 113. fejezetben foglalkozik az evokäciöval vagy invokäciöval, de ebből nem derül ki, hogy külön műfajként érti-e, vagy csupán valamilyen isteneket megszólító műfaj részének. Azt azonban megemlíti, hogy minden evokáció valójában votivum, hiszen az isteneket megszólítva kér tőlük valamit. Arra viszont felhívja a figyelmet, hogy ez nem azonos a rómaiak evocatio deorumával, amikor is az ostromló sereg megkérte az ostromlott város helyi istenségeit, hogy hagyják el szentélyeiket, és fogadják el, költözzenek át a rómaiak által felajánlott új kultuszhelyekre.?7 Scaliger a fenti menandroszi listából a 114-ben targyalja az apopemptikont. Majd a phüszikon, müthikon, genealogikon és peplaszmenon himnuszműfajokat egyetlen fejezetbe, a 115-be vonja össze.2§ Az euktikon és apeuktikon profán verziójával pedig a fentebb már említett 103. fejezetben foglalkozik, de az eukzikon kifejezés helyett a proszeuktikont használja. A 116. fejezetben a carmen heroicummal foglalkozik mint olyan műfajjal, amely rokon ugyan a himnusszal, attól azonban tárgyában eltér. Nem istenekről, hanem emberekről vagy félistenekről énekel. Ez utóbbiakról szóló költeményeket, mivel fél146 Menandrosz külön fejezetben ír a KAnTiKóG profán verziójáról, amikor a közösség egy vezetőt valami gyűlésre, ünnepsegre (maviyyvpıg) hív meg. MENANDER 1981, 182-193 (424.3-430.8). 127 „Evocatorii, sive kAntikoi, dicuntur a Graecis it, quibus deos vel invocamus, vel etiam evocamus. Non quemadmodum prisci Romani cum eorum oppidorum, urbiumve, quae obsiderent, numina evocabant. [...] Sunt autem omnes evocatorii votivi”. SCALIGER 1561, 162. Ebből a fejezetből az is kiderül, hogy nemcsak az isteneket lehet invokálni, hanem a természeti és emberi világ különféle részeit is, úgymint a napokat, az éjszakát, az időjárást, az igazságot, a törvényt, a virtust, a becsületet vagy a hírnevet. SCALIGER 1561, 163. 128 141
