Oldal 132 [132]
OCR
Az alkalmi költészetről művük tartalmilag éppolyan vaktában összecsapott marad, mint korábban (manet in rebus temere congestis quae fuit levitas). Célszerűbb tehát már eleve körültekintően nekilátni, s kezdettől fogva úgy dolgozni, hogy később csak simításokra (caelandum), ne pedig teljes átdolgozásra legyen szükség (non ex integro fabricandum sit). Mindemellett van úgy, hogy ihletett állapotba kerülünk (adfectus seguemur), s ilyenkor a mügondnäl (diligentia) majdnem mindig többet ér az alkotói hevület (calor)”. A két meghatározásban az alkotás sebessége, vagyis gyorsasága (celerizas) a közös és a fekmerülő ötletének hirtelensége. De ami Ouintilianusnál hibaként (vizium) szerepel, az Statiusnál inkább kihívás, lehetőség, méghozzá pontosan abban az értelemben, ahogy aztán Opitz is érti majd a 17. században (és nyilván Opitz előtt is oly sokan): occasio a versírásra. lehát valaki részére kevés idő alatt, adott témára komponált költeményt jelent. Az improvizáció kifejezést erre csak némi fenntartással használhatjuk; legalábbis a rögtönzésnek az időkereteit tágasabban kell értelmeznünk. Statius a prológusban ezt is pontosan meghatározza. A fenti idézetből kiderül, hogy si/vái közül egyiket sem írta két napnál tovább. Stella és Violentilla epithalamiumärél (Silo. 1.2.) igy ir a prolögusban: „...tudod, hogy a menyegzödet ünneplö versemet is, amelyre megkértél, két nap leforgása alatt írtam meg. Merész vállalkozás volt, Herculesre, s a terjedelme mégis eléri a háromszáz hexametert [ma csak 277 hexametert ismertink beléle]”. Manilius Vopiscus tiburi villäjänak — ma tôredékében 110 hexameteres — leírását egy nap alatt készítette el. Domitianus lovasszobráról írt 107 hexameteres költeményét másnapra (poszero die) kellett megkomponálnia, amire ezek szerint kevesebb, mint egy napja volt. Legrövidebb idő alatt — ,egy ebédidő leforgása" (infra moram cenae) — Claudius Etruscus fürdőjéről írta meg 65 sornyi versét. Ouintilianus számára a si/va inkább vázlatot jelent, amit okvetlenül át kell majd fésülni és javítani; alapanyagot, mint amilyen egy még faragnivaló, formátlan tuskó. Statius viszont — legalábbis saját bevallása szerint — nemhogy nem törekedett tökéletes versekre, de még el is ismeri tökéletlenségüket mint a ce/erizasból fakadó elkerülhetetlen, de vállalható hibát. Nem akarja csiszolni és javítgatni őket, akkor is, ha bőven lehetne, hanem így , félig készen" is a nyilvánosság elé tárja azokat. Költői játék a kompromisszumokkal, időkeret és művi csiszoltság között. Scaliger es Menandrosz Az 1540-es évek végén írta meg Julius Caesar Scaliger hét könyvből álló poétikáját. A harmadik, Idea című könyvben nemcsak meghatározza a si/va jelentését, hanem kategorizálja is. Habár tárgya poétikai, definíciójában szigorúan Quintilianust kö130
