Oldal 128 [128]
OCR
Az alkalmi költészetről tassanak ki." Ebből a perspektívából sokkal érthetőbb Gottsched kifakadása a 18. század derekán, hiszen az alkalmi költészet ,popkulturális" tucattermékké silänyodása a társadalmi hierarchián bekövetkező süllyedésének is egyszerre oka és okozata. Egy ismeretlen szerzőtől, vagy szerzőktől — nagyjából két évtizeddel Gottsched írása előtt — született meg az ún. breslaui poétika, amely ezzel kapcsolatban még szemléletesebben fejezi ki magát. Egyik példája szerint ezen verseket csak a rímek és a kötött szótagszám különbözteti meg a hétköznapi, közönséges beszédtől. Ez a fajta ,költészet" pedig — ahogy írja — csak a csőcseléknek (Pöbe/) tetszhet. A versírók tehát engedtek az új, tanulatlan olvasóközönség nyomásának, és eltávolodtak az írás művészetétől. Ezt szembeállítja a korábbi gyakorlattal, amikor is még a , költészet nagy dísze volt" a műfaj, mert ezeket a költeményeket csak az arra érdemesebb előkelő és művelt patrónusoknak címezték. Azóta viszont már a legjelentéktelenebb figurákat is ,20 filléres" alkalmi versekkel ünneplik, és ezzel a gyakorlattal egyszerűen prostituálták a költészetet. És — tehetjük hozzá — ezzel a gyakorlattal prostituálódtak maguk a költők is." (Sok szempontból hasonló kép ez a korábban már említett picanderi metaforához, amely — ha kicsit más oldalról is, de — ugyanezt a prostitúcióképzetet kelti az emberben.) Ha a breslaui poétika képénél maradunk, akkor a patronátus decentralizálódásának folyamatában, vagyis a könyvkiadás 18. századi finanszírozásának új politikájában is már egyfajta prostituálódási folyamatot fedezhetünk fel; igaz, egy előkelőbb, a kurtizánokhoz közelebb álló szinten. A széles körben elterjedt előfizetéses rendszerben ugyanis csak akkor adták ki a könyvet, ha megfelelő számú előfizetőre talált a szerző. Legnagyobb eséllyel pedig azok fizettek elő a kötetre, akik korábban már rendeltek alkalmi verseket a költőtől. Ebben a gazdasági keretben viszont a mecenatúra is apró darabokra esett szét, és így lépett a sok-sok előfizető mint kicsi fautor a nagyobb gazdasági erőforrásokat összpontosítani képes patrónus helyébe. Összességében a költő pártfogói kiszolgáltatottsága egyáltalán nem csökkent, hanem csak elaprózódott. Ez ráadásul azzal járt együtt, hogy az előfizetők anyagi hozzájárulásukat sokszor attól tették függővé, hogy a hozzájuk köthető vagy róluk írt alkalmi versek bekerülnek-e majd a kiadandó kötetbe. Ha fel is tételezünk bármiféle költői szabadságot, úgy tűnik, ezt előbb-utóbb a költő szerkesztői szabadsága óhatatlanul meg fogja nyirbálni. Habár eredetileg az alkalmi versek jellemzően az ajándékgazdaság egyik termékeként jelennek meg, a nyomtatással — miközben azért megőrzik ajándék jellegüket — kommercializálódtak, vagyis idővel mindenképpen bekerültek a gazdaság vérkeringésébe is, amelyet 18. századi könyvkatalógusok alkalmi nyomtatványokat is tartalmazó tételei bizonyítanak. 94 KORETZKI 1977, 60. 95 Breslauer Anleitung 1725, 83-84, 15-16. Erről a poétikáról és a szerzői köréről lásd: NIEFANGER 2016. % Anna Louisa Karsch (1722-1791) német kôltén6 Auserlesene Gedichte cimü 1764-es köteteröl tudható, hogy sok előfizető csak azzal a feltétellel adott pénzt a kötetre, ha olyan vers is szerepel benne, amelyet Karsch a finanszirozónak cimzett. LEIGHTON 1983, 343. 126
