Oldal 107 [107]
OCR
Az alkalmi költészetről szabadítsuk azoktól az eseményektől, amelyekhez kötődnek?" A költészet történetét értelmezhetjük-e a költészet felvilágosodás kori emancipációs törekvései felé ható vektorokkal? Matvejevié elemzése végül azért tűnik nehézkesnek, mert a 20. század fogalmaival és 20. századi poétikai megfontolásokkal igyekszik az alkalmi költészethez gyakorlati úton közelíteni. Csakhogy a 20. századra a barokk — vagy akár felvilágosodás kori — poétikákban egy sok szempontból már , túlhaladott" és lesajnáló legyintéssel elhessegetendő praxist látnak. Amikor Matvejevié a francia szóösszetétel circonstance tagjának jelentése alapján igyekszik megragadni az alkalmi költészet történeti beágyazottságon túli általános jellemzőit, akkor — a valamivel későbbi német szakirodalom tükrében — egy meglehetősen nehezen hasznosítható hármas felosztást javasol. Ráadásul ebből az is kiderül, hogy inkább a francia kifejezésből akarta levezetni a műfajt, és így óhatatlanul az általánosabb értelmű , alkalom" jelentésirányába mozdult el az , esemény" helyett, ami sokkal kézzelfoghatóbban képes behatárolni az alkalmi költészet mozgásterét. Az első kategóriába azokat a költeményeket sorolja, amelyek különféle ceremóniákhoz kötődnek, és amelyek — mint fogalmaz — általában véve közösségi, de néha magánjellegűek is lehetnek. A második kategóriát , /a poésie de circonstance engagée” névvel illeti, amely valamilyen társadalmi, történelmi esemény melletti eszmei elköteleződés nevében születik (ennek lehetne jó példája Petőfi Sándor Nemzeti dala). A harmadik kategóriába a magán- vagy személyes élet eseményeit megéneklő költemények tartoznának (lásd lentebb a goethei Ertelemben).'” Ahogy majd a későbbi elemzés tükrében is világossá szeretném tenni, ez a felosztás legfőképp a kategóriahatárok képlékenysége miatt problémás — amit egyébként maga Matvejevié is jelez —, hiszen a privát és a közösségi események között összemossa a határokat. Ebben az értelemben például a házasság vagy a temetés közösségi, vagy inkább magánjellegű esemény? Ha viszont a harmadik kategória teljesen személyes jellegű és semmiféle közösségi esemény nem társul hozzá, akkor mi értelme van egyáltalán ennek a kategóriának?" Ha ezt külön alkalmi vers kategóriának tekintenénk, abból az is következik, hogy végül is minden vers alkalmi vers, és ez aztán fel is számolná az első két kategóriát. Matvejevié után pár évvel Wulf Segebrecht monográfiája volt az, amelyik ténylegesen kijelölte az alkalmi költészet kutatásának kereteit és máig tartó irányát. Olyan inspiráló alapmű, amelynek fogalmi és módszertani eredményei megkerülhetetlenek.?° Az alkalmi költészet meghatározásának kiindulópontjául vegyük Segebrecht Gelegenheitsgedicht-definicidjat: ,Olyan vers, amelyet egy adott eseményre irnak, vagy egy adott esemény váltja ki annak a megiräsät”.”' Segebrecht megpröbälja toväbb finomítani a szó jelentését, ami a 19—20. századra egyre zavarosabbá válik, míg végül 18 Marvejevié 1967, 33-34. 9 Marvejevié 1969, 5-8. SEGEBRECHT 1977. „Ein für bzw. auf ein bestimmtes Ereignis geschriebenes oder aus einer bestimmten Veranlassung heraus entstandenes Gedicht”. SEGEBRECHT 2007, 688. 105
