OCR
Az alkalmi költészetről társadalmi eseményeket, amelyeket felsorakoztat a költő előtt, akinek csak bele kell kapaszkodnia ezekbe, hiszen — ahogy Opitz írja — ,se könyv, se esküvő, se temetés nincs nélkülünk [vagyis költők nélkül]. Maria Moog-Grünewald idézi a filológus Johann Christoph Adelungot (1732-1806): az alkalmi költö vagy olyan költö, akinek a múzsája csak ünnepi alkalmakkor képes dolgozni, vagy olyan, akinek a számára ez inkább üzleti, mint irodalmi munka. Opitzra visszatérve, Moog-Grünewald szavait használva, ha jó verset akarunk írni, akkor a kairosznak és occasiónak is egymást kiegészítve kölcsönhatásba kell lépniük. Vagyis nem elég a megfelelő idő, megfelelő körülmények is szükségesek hozzá." Ugyanakkor itt felmerül a kérdés, van-e értelme akkor megkülönböztetni egymástól a két fogalmat, hiszen nehéz elképzelni olyan alkalmat, aminek megfelelők a körülményei, de rossz időben van. Az idő is egy körülmény. De pontosan mit is értsünk az alkalmi költemény kifejezésen, és mit is jelentett a 16-17. században az, amit alkalmi költeményeknek nevezünk? Érdemes ezzel kapcsolatban összefoglalni a — főként német — szakirodalmat." Az alkalmi költészethez való negatív poétikai megítélést és a szakirodalom elutasító távolságtartását Predrag Matvejevié törte meg a múlt század hatvanas éveiben." Történeti összefoglalója a német hagyomány hátterében csendesen meghúzódó, majd csak késedelmesen és bátortalanul reagáló francia kritikát körvonalazza egy inkább csak jelzésértékű antik, középkori és kora modern történeti vázlat hátterével. Ez alapján arra a következtetésre jut, hogy a francia poétikák egyszerűen nem is foglalkoznak a jelenséggel, és arra is rámutat, hogy nagyjából a 19. század derekáig (pontosabban 1836-ig és 1848-ig) meg sem jelenik a fogalom a lexikonokban, és akkor sem , $oésie de circonstance” alakban, hanem csupan a circonstance-hoz kapcsolódó körülírásokban. Ráadásul a piöce de circonstance, az ouvrage de circonstance és a poésie de circonstance kifejezések eredete is homályos. (Vagyis a fogalom már létezik, de nem rögzült hozzá szóalak.)" Habár Matvejevié jó érzékkel tapint rá az alkalmi költészet elméleti problémájára, nem igazán talál fogást rajta. Mivel szerinte a fogalom túl nagy területet fed le, ezért meg sem próbálja definiálni, ugyanakkor olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket szerinte érdemes lenne megválaszolni. Létezik-e valamilyen közös nevezője az alkalmi költészet fogalma alá besorolt jelenségeknek? Az alkalmi költészet milyen értelemben elítélendő vagy épp védhető? Mi különbözteti meg általában véve a költészet többi ágától? És miért van az a törekvés az európai irodalom történetében, hogy a költészetet megB Es wird kein buch keine hochzeit kein begräbnüß ohn uns gemacht; und gleichsam als niemand köndte alleine sterben gehen unsere gedichte zuegleich mit ihnen unter”. Opırz 1624, B3V. ‘ttps://www.deutschestextarchiv.de/book/view/opitz_buch_1624/*hl=Himmel&p=20 (2022.12.30.) 4 MooG-GRÜNEwALD 2018, 16, 34. Pár ikonográfiai példajat lasd: 27-33. Ezennel szeretném megköszönni Móré Tündének és Fajt Anitának, hogy felhívták a figyelmemet a német szakirodalom némely fontos szövegére. 16 Marvejevié 1967, MaATvEJEvIé 1969. 17 Marvejevié 1967, 53. 104