Oldal 52 [52]
OCR
hogy valamiféle békefeltételekről tárgyaljon. De hogy mit ért el, és hogyan teljesítette utasítását — minderről még nincs megbízható hír. Magam úgy vélem, hogy ajánlólevél helyett alighanem Bellerofón-levelet hozott Bastától. Bocskairól naponkint más-más mendemondák terjengenék. Mondják róla, hogy ariánus, hogy rebellis, hogy hazaáruló s hitszegő a németekkel szemben, és inkább a törököt szolgálja; egyszer azt beszélik, hogy fogságba esett, s hogy körülzárta őt a katonaság, aztán azt, hogy kisiklott a gyűrűből; ismét máskor azt, hogy el van vágva hadserege; de azt is mondják, hogy Kassát a hajdúk eladták a töröknek; és még vagy hatszázféle egyéb hír járja, ám ezek egymásnak csaknem mind ellentmondanak. Arról biztos forrásból értesültem, hogy Radul vajda, Havasalföld fejedelme 8000 emberrel Bocskaihoz csatlakozott; egész Erdély [Bocskai] pártján áll s szavára hallgat, sőt magát már fejedelemmé is tette. A felső-magyarországi bányavárosok (banské mestá) közül bevette már Körmöcbányát, Selmecbányát, de igen sok várat is; a hajdúk száma napról-napra növekedik, Basta csapatai ugyanakkor fogyóban vannak, s ő maga olyan szorongatott helyzetbe került, hogy azt se tudja, mihez kezdjen, hova menjen. Isten adgya, hogy felakasztassanak a kurva fiát, az ő hitetlen népével, voloniakkal egyetemben. Úgy legyen, mongyuk: Amen. Arról is beszélnek, hogy a bécsiek nagy rettegésben vannak, s nem is ok nélkül, hiszen , már a közvetlen közelben ég Ukalegon háza!" A püspökök 2000 főnyi bérenc serege, e bajok mindegyikének szítója s egyben lángja, úgy menekül oda, mint valami menedékhelyre. Hallatszott olyan hír is, hogy az olmüci püspök, hat szekérrel, nem is tudom már hova vette be magát, hogy menedéket keressen. Vesszenek el gyalázatos módon ezek a vérebek, mert ők azok, akik kifőzték mindazt, ami eddig történt, hát most csak egyék meg az egészet. A vallonok, ezeknek az orgyilkosoknak legkegyetlenebb bérencei, amerre csak járnak, rombolnak, pusztítanak, tönkretesznek mindent. Hogy mikor és milyen véget ér majd ez a pusztító vész, azt csak a jó és hatalmas Isten tudja, én azt be nem láthatom. A békét ugyan áhítani kell, de — megítélésem szerint — aligha remélhető eljövetele ezekben a forrongó időkben s az emberek okozta eme vérzivatar közepette; hiszen minden egyre inkább romlásba dől, arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak, csak igen-igen gyönge és vékonyka remény van. A pápisták nagyon is távol állanak attól, hogy levessék indulatukat, sőt: naponkint újult erővel tombolnak; erőszakkal szétzúzzák a jog, a szemérem, az emberség korlátait, s azon mesterkednek, hogy mindenfelől még több dögvészt zúdítsanak reánk. Küldök nektek két levelet, melyeket egy jezsuita írt a Szepességből. Már ebből a két levélből is teljesen átlátható, miben áll a hazánk elnyomását, igaz vallásunk gyökeres kiirtását célzó szándékuk. , De az, aki az egekben lakozik, kineveti őket, és az Úr csúfot űz majd belőlük". A császár valamiféle iratot küldött a Birodalom fejedelmeihez erről a belháborúságról; de amint arról értesültem, s egy részét magam is elolvastam, az nagyon messzire esik az igazságtól. A mieink is megküldötték 50 Életéről
