Seite 50 [50]
OCR
Életéről 1593 végén, vagy 1594. február 10. előtt érhetett haza, és ezután 1596 áprilisában már biztos, hogy Bocatius kollégájaként tanított az eperjesi iskolában. (Erre utal másik ismert verse is: inc. Egregium decus est claro de stemmate nasci)." Bocatius hat versét címezte Fabinusnak, amelyekből további információkat nyerhetünk az életével kapcsolatban. A Csonka-féle Bocatius-kiadás számozását használva az 562. vers házasságáról tudósít: Nuptiis Maximiliani Fabini et Fidei Ferberianae viduae.” Kar, hogy nincs dátum, a kiadás alapján annyit állíthatunk, hogy 1599 előtt házasodtak. A vers utal strasbourgi tanulmányaira is: O quoties repetam, dicebas docta lycaea sive Argentinae, aut urbs galeata, tua (de más tanulmányaira nem). Érdekesebb viszont a feleségül vett özvegy családi neve: Ferberiana. Az 1597-ben kiadott (az előszó áprilisi) Caszra temperantiae kötetben ugyanis kiadott két kis verset egy bizonyos Antonius Scholcius (Anton Scholtz? Schultz?), eperjesi bíró házasságára is. A 261-es versből csak annyit tudunk meg, hogy fiatal leányról van szó (vergaz ut in thalamos bella puella tuos), azonban a 271-esben meg is nevezi: Sophia Ferberiana (Ferber?) (Antonio Scholcio, iudici Epperiensi cum celebraret sponsalia cum Sopbia Ferberiana). Ugyanakkor van egy másik verse is, amely viszont már Scholcius feleségének halálát siratja." Mivel ez ugyanabban a kötetben van, mint a Fabinus házasságára írt vers, így csak annyit tudunk meg belőle, hogy 1599 előtt Scholciusnak meghalt valamikor egy felesége. Ezek alapján mit állíthatunk biztosan? Fabinus valamikor 1594 és 1599 között köthetett házasságot egy Ferber családnevű özveggyel. Scholcius megnevezett címeit és házasságait összeolvasva azt látjuk, hogy felesége halálakor — a vers címe alapján — consul volt, mig Sophia Ferberrel való házasságakor (és más Bocatius-szöveghelyeken) bírói tisztséget töltött be a városi magisztrátusban.? Bocatius 884. verséből azt is megtudhatjuk, hogy valamikor 1612 elött Fabinus mär a szenätus tagja (in scholiis collega meus, collega manu exaratae quae exstat [...] (Hamburg: Sumtibus Felginerianis, 1736), 57. („Es végül, van itt három tanuló is őszinte ajánlásokkal tanáraiktól. Az egyiküket, egy poprádit, név szerint Maximilianus Fabinust levelekkel kommendált nekem Bels Benedek úr, Magyarországon Kassa öt városi gyülekezetének esperese és felügyelője, aki ugyanakkor Apológiáját is elküldte nekem egy bizonyos Pilcius Gáspár nevű magyar kálvinista ellen [akinek szintén az érdekében áll, hogy a példányt a kiváló férfiú nemrég megküldte]. Az Úr óvja meg szelíden a zsarnok török torkában felállított egyházakat a kálvinizmustól, arianizmustól és mohamedánizmustól! Ámen. Kezeskedem tehát ezért a három tanulóért, ahogy a kiváló férfiú akarja őket, amennyiben majd rajtatok is múlik, segíteni") A kérés nem vonatkozhat az erfurti egyetemre, mivel ekkor Jakob Schopper még nem tanított ott. A levél inkább a strasbourgi egyetem felé mutat, ahol Johann Pappus viszont 1578-tól már teológiaprofesszor volt. Benedictus Belsiust lásd: ELEM 1/1, szerk. Cserrecı 2014, 125. 7” Bocattus, szerk. Csonxa 1990, 1008. 7 Uo., 519-520. 72 Uo., 259, 571. 7° Ha Fabinus Sophia Ferbert mint özvegyet vette feleségül, akkor 1599-re Scholciusnak már halottnak kellett lennie, és Bocatius verse Scholciusnak egy korábbi feleségére vonatkozik. Ha viszont a konzul Scholcius Sophia Ferbert vesztette el valamikor 1599 előtt, akkor Fabinus ennek a Sophiának talán egyik testvérét vehette feleségül. (Igaz, ő is már özvegy volt.) 48
